_Anna, Kürt, Galambos._
_Galambos_ (ugyanazon az ajtón besiet): Egyedül vagy már Anna… Nem? Ez
az úr… Én nekem most a gróffal el kell mennem.
_Kürt:_ Dehogy megy el, öreg úr… Jó, hogy idejött.
_Galambos:_ Igen… én itt kint vártam…
_Kürt:_ Anna, az apját nem engedjük el a gróffal.
_Galambos:_ Nem… az nem lehet… nekem el kell mennem…
_Kürt:_ Dehogy kell.
_Galambos:_ De igen. El kell.
_Kürt:_ Ugyan, miért kellene… Mi majd más embert faragunk magából, öreg
úr. Ej, emelje föl már a fejét egy kicsit… Legyen már bátrabb egy
kicsit… Tudja mit… próbáljon meg egyszer már szemtelen lenni egy kicsit
a gróffal, majd meglátja, micsoda öröm az. Érezze már szabad embernek
magát.
_Galambos_ (elvonja, halkan): Nem… azt nem lehet… Nekem nem lehet… a
grófnak nyugtája van tőlem… sok nyugtája…
_Kürt:_ Miféle nyugtája? Mi az? Hogy van az, hogy történt az?
_Galambos:_ Az úgy történt, hogy Anna egyszer írt a nevelőintézetből
pénzért. Én nekem nem volt pénzem. Pedig kellett. Angolul tanult. És…
akkor kölcsönvettem a gróf pénzéből. A gróf észrevette és nyugtát
iratott velem… Hogy sikkasztottam. És azóta… mindig… mindig… egyre,
egyre… (jelek).
_Anna_ (eddig hallgatva nézte a dolgot): Apám… azt mondta, hogy először…
én miattam?
_Galambos_ (bólogat).
_Anna:_ Szegény apám. És én… (Meg akarja csókolni a kezét. Galambos nem
engedi.) De a nyugták nincsenek meg már apám. A gróf nekem adta őket és
én elégettem őket.
_Galambos_ (alig tud szólni): El… el… Hát akkor én… mehetek, ahová
akarok…
_Anna:_ Igen.
_Kürt:_ Nem. Azt azért nem. (Galambos megdöbben.) Csak nem akar elmenni
tőlünk? Én most elveszem Annát… itt marad velünk… pihen vagy
gazdálkodik, ha akar. Mi volna akkor, ha vagy ötven holdon maga
gazdálkodnék?
_Galambos:_ Maga… én magam?
_Kürt:_ A maga ura volna… csak a jó Istennek tartoznék számadással. A
maga ura… senki se parancsolna… senkire se kellene ügyelni…
_Galambos_ (remegve, szinte sírva): A magam ura.
_Kürt:_ Ohó, – ezt megcsináljuk, öreg úr. Más emberré teszem én magát.
Majd megtanítom én rá. Félesztendő mulva rá sem ismer magára, olyan
keményen, olyan fönt hordja a fejét. Fogjon rögtön hozzá. Mondja utánam:
fütyülök a grófra…
_Galambos_ (remegve rázza a fejét).
_Kürt:_ Mondja: fütyülök.
_Galambos_ (előbb habozik, azután fölujjongva): Fütyülök a grófra.
_Kürt:_ No látja. Majd megy ez.
_Galambos:_ Jaj Istenem… jön valaki… hátha a gróf… Én mégis félek a
gróftól.
_Kürt:_ Fél? Tudja, mit öreg úr, sétáljon most le itt hátul nyugodtan az
erdőbe. Addig, míg a gróf el nem ment, ki se jőjjön.
_Galambos:_ De a gróf…
_Kürt:_ A gróffal én ezt majd elintézem. A gróf most maga nélkül fog
elutazni. No menjen… menjen… (Bíztatva.) Ne féljen már… a mindenségét,
mert mindjárt megeszek még néhány grófot… Ahá, itt jön egy.
_Galambos_ (a közeledő László gróf láttára rémülten siet el).
_Anna_ (szótlanul megsimogatja a Kürt kezét).
_Kürt_ (László gróf felé fordul).