Gergely pápa az időnek
Baján úgy segíthetett,
Hogy tízet egy esztendőnek
Napjából számkivetett;
Ha ez így menne sorba,
Hány idő lenne csorba?
Ha éltemen végig nézek,
Csak elijjedek tőle
Magam is, hogy mennyi tízek
Esnének ki belőle,
Melyek e jó hazának
Hasznára nem valának.
Hanem azzal mégis végre
Magamat megnyugtatom,
Hogy a közös segítségre
Volt mindég akaratom;
Ha mikor nem kellettem,
Én arról nem tehettem.
De tudtam mindég érzeni,
Hogy kellene igazán
És haszonnal segíteni
E bajban forgó hazán.
S ha többet nem tehettem,
Legalább kesergettem.
Használtam is megismérem
Mikor hogy tőlt, ha kellett,
Buzgott is és folyt is vérem
Érdemes hazám mellett;
Hogy ennyit is tehettem
Boldogságom érzettem.
Olykor, midőn a felkentek
Helikon tetejére
Zengedezni lanttal mentek
Nyelvünk dícséretére,
Én kenetlen, dudában
Dícsértem a pusztában.
Ha más hazánk óltárára
Ökröt vagy bakot vágott,
Áldozatúl tettem arra
Én is egy-két virágot;
S hogy többet nem tehettem
Rá csillagot festettem.
Többre nem is számolhatom
Éltem arany számait;
De majd ha megtalálhatom
A nagy titok kúlcsait,
Ujra nyíló életem’
Hasznosabban tölthetem.