Halkkal ingó lanyha pára!
Szálldogáló harmatok!
Kis furuglyám lágy szavára
Tiszta hangot adjatok.
Lengd be véle gyenge szellet
Sík mezőnk határait,
A juhász a nyája mellett
Hadd fülelje sorjait.
Míg az este bíborozza
A lement nap hajnalát,
Míg az éj becsillagozza
Szétterítve fátyolát,
Addig a menny földre hinti
Balzsamának harmatit,
S új erővel áldva inti
Új örömre állatit.
A mocsáros nép kuruttyol,
Prüttsög a sok kis bogár,
Récze hápog, fürj palattyol,
Hangicsál egy kis madár.
Jó napunkat felcserélő
Édes esti nyúgalom!
Téged áld e tenger élő,
Téged áld e kis dalom.
Harmatoddal részegülve
A virágos tarka rét,
Hímje nővel egyesülve
Néked ontja fűszerét;
A nap éles fénye sulyján
Minthogy úntig szenvedett,
A kaszás a szűre ujján
Alva tisztel tégedet,
Oh palolj rá csendes este
Nyugtató lehelletet,
Hogy törődött vére teste
Ujra nyerjen életet;
Szálj le rám is sátorozva
Szenderítő nyúgalom,
Közbe közbe szunnyadozva
Csendesedj le kis dalom.