Függetlenségében lél a bölcs nagyságot,
S neveti az arany jármos uraságot;
Ő a természetet szabadon vizsgálja,
A képzelt jót, szépet, s igazat útálja,
Ő a legnagyobb úr az egész világon,
Felyül ragyog lelke a múlandóságon,
Gyűjt ő kincset, hanem csupán csak magából
A valóságnak quintessentiájából;
Mert minden vagyonját szép tudományjába
Tartja s megnemesűlt szíve jóságába,
Melyet a sors, légyen édes vagy mostoha,
Tőle el nem csalhat, el sem lophat soha.