Óh hozott Isten gyönyörű esőcske!
Óh be jókor jössz, ihol a reménység
Már is elkezdett vala csüggedezni
Gyenge hitünkben.
Már az ég boltját sikeretlen ércznek
Képzelénk, a fű hegye minthogy onnan
Harmatot nem nyert, szomorún elaszva
Mind lekonyúla.
Fellegek helyt már levegőnket a por
Őgyelíté fel, hogy az útazóknak
Mind szemét, száját bekeverje piszkos
Rajzolatokkal.
Jókor értél hát kis esőcske! látod!
Mennyi sinlődőt hozol új erőre!
És ki nem dícsér? Csak az, a ki búzát
Vett nyereségre.
Ő gyaláz, mert a gabonának árát
Megtöröd, s a mit beszedett, nyakán vész.
Add uram! hogy rá dohosodjon, a nép
Rá ne szorúljon.
Ess tehát kedves kis eső! locsolgasd
A megijjedt nép sanyarú vetését,
Hallod! áldottnak nevez a szegénység,
Ess kis eső, ess.