Ebben leirja a nótárius érkezését Jász-Berénybe, ottan mit mivelt,
miként mene ki. Aszódon, Czinkotán által menvén, mit gondolt Pestet és
Budát látván. És Pesten általmenvén Budára, hol és kinél vette
szállását.
Még délelőtt értem Jászok várossába,
Filisteusoknak[16] metropolissába,
A város sáfára az első útczába,
Meglátván, vezetett a maga házába.
Csóváltuk fejünket egymást itten látván,
Rég már az ideje, hogy mi ketten Kassán
Iskolába jártunk, professor volt Dzián,
Jó barátok lévén, csudálkoztunk méltán.
Azért is egymásnak nyakába borúlánk,
Barátság csókjával egymást megcsókolánk,
_Condiscipulusink_ mind öszveszámlálánk,
Múlt jó napjainkat vígan előhozánk.
A városházához ez engem vezetett,
A hol is nagy gyorsan asztalt teríttetett,
Ehez két vendéget s engem leűltetett,
Csodáltam, melly úri ebédet főzetett.
Jó egri bort tőltött Lehelnek kűrtjébe,[17]
Színig tele lévén, tartotta kezébe,
Megitta érettem, nem maradt csepjébe
Semmi. Álmélkodva néztem a szemébe.
Nékem is megtőltvén azt kezembe vettem,
Ő érette iván, kétszer pihentettem.
Olly _perfectióra_, mint ő nem mehettem,
Egy húzomba aztat belém nem önthettem.
De ez mesterségét a két vendég tudta,
A kűrtöt mindkettő olly gyorsan hajtotta,
Hogy míg szem pillantott, üresen tartotta
Kezébe’: s hogy újra tőltsék, óhajtotta.
A főkapitánynak az egészségéért,
Más kapitányokért és a hadnagyokért,
Ittunk azoknak is a feleségekért,
Végre fegyvereik bóldogulásáért.
Minek utánna mi jól ittunk s jól ettünk,
A sáfár házához én, meg csak ő mentünk,
Új fogadást hittel mi egymás közt tettünk,
Jó barátok lészünk, meddig tart csak éltünk.
Újra megölelvén kedves barátomat,
Udvarra vezetém jól tartott lovamat,
Aszódnak tartottam a kantárszáromat,
Ott a fogadóba tettem hálásomat.
Gödölőn keresztűl másnap Czinkotára,
Éppen harangoztak tizenkét órára,
Béértem, s szállottam egy paraszt gazdára,
Mikor a juhait hajtá esztrengára.
Itten katonásan hideg sűltet ettem;
De a kulacsomba jól bétekíntettem,
Fakómmal abrakot szénát is etettem,
Ivott is; s hátára magamat vetettem.
Mentem; de nem többet hanem egy kis órát,
Hát meglátám Pestet és Budának várát,
Megállottam; s véltem: Salamon oltárát
Látom, s csodáltomba alíg vettem párát.
Én Pesten keresztűl léptettem sebessen,
De Dunán vert hídon mentem csak csendessen,
Láttam egy iffijú túl sétál ékessen,
Mintha őt esmérném, tetszett olly rendessen.
Átmenvén a hídon utánna siettem,
Lovon űlvén őtet hamar is érhettem,
Elérvén örűltem, hogy ráesmérhettem,
A szathmári bíró fia vólt: nevettem.
_Praeceptora_ vóltam, hogy vólt _principista_;
Eger várossába vala ő _jurista_,
Nagy prókátoroknál lévén _patvarista_,
Királyi táblánál mostan _cancellista_.
Megszóllítám: visszanézett s csodálkozott,
Monda: Lelkem földim! téged Isten hozott,
Ha hozzám nem szállasz, lészel te átkozott,
Jó szállásom vagyon, lehetsz megnyúgoszott.
Egy gazdag serfőző császárfördő mellett,
Mint egy kastély olly szép házat építtetett,
Szép _mobiliákkal_ felékesíttetett;
Dunán lemenőknek ád szép tekíntetet.
Sok uraknál vagyon sok ezer summája,
Melyből hat _procentum_ jön bé uzsorája:
Szuferénnel tele bóltban négy ládája,
Őrzi azt hat erős szelindek kutyája.
Rég már az ideje, hogy megözvegyedett,
Egy fia vólt, kinek hadi tisztséget vett,
Ármádánk _Kolinnál_ mikor verekedett,
Ottan a prusszustól agyonlövettetett.
Csak hat hetűs vala akkor leánykája.
Ez most olly szép, mint volt Páris Helenája,
Sok gavalér lenne örömest mátkája,
Mert érzik, atyjának van arany mannája.
Maga szép ősz férfi, egyenes állása,
Piros pozsgás; mert vólt mindég jó tartása,
Fontos a beszédje, ollyan a járása,
A házának okos, bőlcs kormányozása.
Pere lévén egyszer eggyik adóssával,
Ez alkalmatosság a _cancellistával_
Esmerőssé tette, és szolgálatjával
Nagyon elégedvén így szólla magával:
Kedves uram! Budán senki semmit ingyen
Nem ád; tehát kérem a szerencsém légyen,
Pénz nélkűl én nálam asztalt, szállást végyen;
Kegyelmed házamnál, mi tetszik, azt tégyen.
Főldim megköszönte eztet becsűlettel,
Ajánlását vette minden tisztelettel,
Megszállt három szobát tele készűlettel;
Kárpittal, kanapé, tűkrökkel, székekkel.
A _cancellistát_ ő most is úgy szereti,
Hogy mindenbe kedvét teszi, hol teheti,
És a vak is aztat itten sejdítheti,
Hogy ha néki tetszik, Fránczlit elveheti.
Megmondá ez néki, hogy én _préceptora_
Vóltam és hogy vóltam vezető _mentora_:
Mindjárt kért, ne szálljak vendégfogadóra;
Szolgálatomra lesz étele és bora.