A beteg folytatá:
– Még többet is beszélt… Hogy a tengernek zöld firmamentuma van. Az is
olyan, mint az égbolt… A kik látják megnyilni a kék mennykárpitot,
azoknak megnyilik majd az a sötétzöld égkupola is… S az üdv sugára lesüt
egész a tengerfenékig s a kagylók ragyognak benne, mint a drága-kövek…
Ott fogunk várni a mi világosságunkra… Oda jön le értünk az a fényes
alak, a kinek ő megfogadta, hogy úgy fog neki egykor visszaadni, oly
tisztán, oly fehéren, mint a hogy oltára mellől elvett… Nem az oceán
végtelen hulláma mos engem olyan tisztára, fehérre, hanem az ő végtelen
szerelme…
Ezzel a szóval befelé fordult, megölelte a láthatatlan alakot és
elaludt.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Másnap ismét meglátogatta őt Leo.
Mindennap egy évtized különbséget mutat arczán.
– Captain!… monda Leonak lankadozott hangon… Mi nem utazunk már együtt
messze… Nőm nagyon beteg… alig lélekzik már… Szivére teszem kezemet s
elszámlálom az érütést… Negyven egy percz alatt.
Saját érverése volt az.
– Captain! Ön tudja azt jól, hogy nekünk kettőnknek van egy lelkünk… Nem
olyan ritkaság ez… Hajdan, mikor könyvtárakban laktam, egész foliánsokat
olvastam olyan emberekről, a kiknél kettőnek jutott egy lélek…
Legtöbbnyire nő és férfi szokott lenni… de vannak esetek, hogy két
férfi, vagy két nő bir egy lélekkel… Néha ikertestvéreknél fordul ez
elő… Rendes dolog az összenőtt ikreknél… Azoknak ugyanegy perczben kell
meghalniok; mert kettőjöknek van egy lelkük… Így volt az új-szőnyi
összenőtt ikerleányoknál… így a siami ikertestvéreknél.
Az őrültek szeretik kedvencz rögeszméiket tudományos idézetekkel
támogatni.
– Nekünk is kettőnknek van egy lelkünk… folytatá a kór. A mint kedvesem
szíve utolsót dobban: az enyém is megáll… Hol járunk most captain?… Adja
ön ide a térképet.
A beteg kiterjeszteté ágya fölé a térképet s elaszott kezének újjával
keresett rajta valami helyet.
– Itt van captain… Ez itt a White sziget… Ez itt a Barton Cliff… Mikor e
kettő közé érünk, ottan van nekünk az otthon… Messze még odáig?… Még
húsz mértföld a számítás szerint… Akkor holnap már helyben leszünk…
Leo nem tudta kiállani e szavakat: félrefordítá arczát.
– Figyeljen rám… captain… ne érzékenykedjék… mit tesz az?… két utazóval
kevesebb; semmi más… Nem nem… bocsásson meg… On minket nagyon szeretett
mind a kettőnket… Legyen áldva érte. Ön minket salutáltatni fog
ágyulövéssel, félárboczra felhúzott lobogóval s aztán, mikor egyedül
lesz, nem látja senki, akkor meg fog siratni… Legyen boldog az életben!
Most arra kérem önt, hogy a mint halva leszünk, mindkettőnket
göngyöltessen ugyanazon darab vitorlába; lábainkhoz varrasson egy
ágyúgolyót… de az ő arczát ne varrassa oda a vászonhoz tengerész szokás
szerint, azt ne érje semmi sértés… e szép madonna-arczot!… És azután,
mikor a White sziget nyugati csúcsa és Barton Cliffe közé ér a hajó, ott
bocsáttasson le bennünket a tengerbe… hadd menjünk haza a mi kis
fiunkhoz,… a ki mi reánk vár… God bye captain… üdvözölje nevünkben
mindazokat, a kik rólunk megemlékeznek… A mi kis vagyonom maradt,
osztassa ki azok között… a kik nek valami bánatuk van… Holnap, ha eljön
ön ismét egymás mellett fekve fog bennünket találni… csendesen…
szótlanul… Talán addig sem tart… Már alig ver a szíve… Serena!…
Alszol-e?… Melyikünk… öleli meg… a másikat… utoljára?…
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ezzel megszünt dobogni egy nagy nemes szív, mely nagy erényeiért nagy
jutalmakat vett, nagy botlásaiért nagyon megszenvedett…
Hibája is az volt, a mi az erénye: – férfi volt s asszonyt szeretett.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Walter Leo barátjának adott igéretét híven beváltá.
A holttestet egy ólomkoporsóba záratta le, s azt maga vitte el vasúton
Hamburgig; ott hajót bérelt a számára s elszállítá azt a csatornán
keresztül egész a White szigetig. Csak Helene kisérte őt, és fia még.
Ott, a Barton Cliffe láttávolában felhúzatta a félárboczra a lobogót,
hat lövést adatott az ágyúkkal s azzal lebocsáttatá az ólomkoporsót
barátja hült tetemével: – hadd keresse fel kedveseit az isis és
antipathes tündér grottájában.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –