(Pest. Kerepesi út a magyar színház előtt, emberek járnak a szinen át.)
Első jelenet.
_Zajtay_ (lóháton). Később _Gazsi_. _Szolga_.
Zajtay.
Pestre hát elérkezém már,
Annyi kín után,
Tolvajok, bikák üzének,
Hortobágy sikán;
Hah! de látom Budavárát,
Mátyás király palotáját,
Elfeledve minden bajt.
Szörnyüen tánczoltatának
Vasas németek,
Majd apróra szabdalának,
Majd megöltenek;
Hah! de látom Budavárát,
Mátyás király palotáját,
Elfeledve minden bajt.
Itt vagyok, hála Istennek, annyi fatalitás után! Ni ni, ez jurátus
barátom. (Leszáll.)
Gazsi.
Isten hozta, barátom uram! Már a Zrinyiből megláttam. Lovát küldje oda,
maga pedig jőjjön hozzám, míg fiát fölkeressük. Szolga, vezesd el a
lovat. (Szolga elvezeti.)
Zajtay.
Servus humillimus, édes jó barátom, a jó szerencse hozta. Hát hova
viszik lovamat?
Gazsi.
A Zrinyibe, ott jó helyen van, mindjárt megparancsolom, hogy gondot
viseljenek rá, mert higye el nekem, ott nagy auctoritásom van.
Zajtay.
Hát ez micsoda épület?
Gazsi.
Ez a magyar színház.
Zajtay.
Magyar színház? – Szép épület, valóban fölséges, de már itt minden
szenvedésem után is szívemből kiáltom: az Isten áldja meg építőit,
sokáig éljenek!
Gazsi.
Én a paripa után látok. Hát notárius úr velem jő, vagy itt vár meg?
mindjárt visszajövök.
Zajtay.
Én addig ezt a pompás épületet szemlélgetem, mely szívemet annyira
örvendezteti, hogy minden útamban kiállott kínokat elfeledém; csak
siessen.
Gazsi.
Mindjárt itt leszek.
Zajtay.
Mossa meg lovam hátát pálinkával, szegény még csikó, feltörte a nyereg.
Gazsi.