Dorka.
Magam is vendéget várok! Csak reám kell bízni, miként fogadjam. – – De
már lépteket hallok. Talán ő.
Kilenczedik jelenet.
_Zajtay. Dorka._
Zajtay.
Adjon Isten jó napot, anyjok. (Félre.) Először is vénasszonyt látok; ez
nem jót jelent.
Dorka.
Hozta Isten az urat.
Zajtay.
Én útazó notárius létemre a városházát kerestem fel. Kaphatok-é szállást
az éjtszakára?
Dorka.
Minden esetre!
Zajtay.
S istállót a lovamnak?
Dorka.
Mindent elrendelek, csak várjon egy kicsit! (Félre.) Várj, hiszen majd
küldök én mindjárt executiót a nyakadra. (Fenn.) Tüstént visszajövök.
(El.)
Zajtay.
Vércseszemű banya, úgy néz reám, mintha meg akarna igézni! Csak újra
bajom ne legyen, mert ma már Mathuzsálem egész életére eleget
szenvedtem! (Kívülről a vasas németek kurjongásai és lármája hallik.)
Micsoda fatális lárma ez? hah! – mintha egy sáskasereg jőne!
Tizedik jelenet.
_Vasas németek_ (ujjongva rohannak be muzsikával). _Zajtay_.
Első vasas.
Ki vagyik kent?
Második vasas.
Komiszár! komiszár! megvanni penna a kalap.
Mind.