Laczi.
A mennyiben szegény legény, és notárius jó barátok lehetnek.
Zajtay (megijedve).
Szegény legény?!
Laczi.
Az, az! Hát még nem hallotta hírét a híres haramjának, Sugár Laczinak?
Zajtay.
Azon gazlatornak, azon Cacusnak, Pintye Gregornak, azon
akasztófavirágnak? ki ne ismerné őt?
Laczi.
Notárius uram az én vagyok.
Zajtay.
Lehetetlen!
Laczi.
De úgy van!
Zajtay (ijedve föláll, éneklő hangon szól).
Seregeknek ura!
Laczi.
Semmit se féljen! Büszke vagyok én azon nevekre, bár nem is értettem
mind.
Bandi.
Azok a hortobágyi titulusok, s mi úgy megérdemeljük a magunkét, mint
akárki.
Zajtay.
Oh irgalmazzanak! De egy magistratualis persona, mint én, már nagyon
megszokta az ilyeseket, s akaratja ellen is kitörnek belőle.
Bandi.
Öblítse vissza notárius uram!
(Poharat nyújt; Zajtay iszik.)
Zajtay.
Abi in malam rem!
Laczi.
Mit diákizál már megint?
Bandi.
Mala malae, magyarúl málé, azaz annyit tesz, olyan édes, mint a málé.
Laczi.
Nem hiában oláhok közé való notárius uram, hogy nem ismer édesebbet a
málénál.
Harmadik jelenet.
_Előbbiek_. _Tóti Dorka_ (mint parasztasszony).
Dorka.
Jó napot, jó szerencsét!
Bandi.
Hát ez a váz melyik szőlőből szaladt el?
Dorka.
Csúfoljanak kendtek csak, pedig nem érdemlem ám; mert életöket jövök
menteni.
Laczi.
Te, kiben az élet úgy kiaszott, mint a harmadévi vadkörte! Te akarod
életünket menteni?
Dorka.
Biz úgy van az! (Zajtayra mutat.) Látjátok ezt a gyönyörű mákvirágot?
Mit gondolnak, kicsoda ő kelme?
Laczi.
Nos, ki volna?
Zajtay.
Ne higyenek uraim a banyának, soh sem láttam őt!
Dorka.
De annál többször láttalak én. Ez a becsületes ember comissáríus, s
azért jött csak Debreczenből, hogy kikémleljen benneteket, és a vármegye
kezébe adjon!
Laczi.
Ezer gyilkos mennykő, igaz-e ez?
Dorka.
Igaz, igaz!
Zajtay.
Mind csupa tiszta koholt hazugság; ne higyék az urak. Ily okos emberek
hogy is hihetnek egy boszorkánynak, tudják már, hogy én notárius vagyok.
Dorka.
Ha notárius, tehát miért jár karddal?
Zajtay.
Mondtam már, hogy more patrio utazom.
Laczi.
Mit tesz az: more patrio.
Bandi.
Sarkantyús égiháború, csak most értem már, more patrio. – Morio annyit
tesz, mint meghalni, patrizálni pedig a koldus diákok szoktak; more
patrio tehát annyit tesz, mint a halálnak patrizálni, azaz, minket a
halálnak akar beszerezní.
Haramják.
Verjük be a koponyáját!
Zajtay.
Eszem ágában sincs; azon szavak egészen mást jelentenek, nézze meg csak
Parispápait!
Bandi.
Még kételkedik diákságomban? Azért is halált érdemel.
Laczi.
Verjétek agyon!
Zajtay.
Irgalom – ártatlan vérem égbe fog kiáltani!
Haramják.