Zajtay.
Hála az égnek! Uraim, én jámbor utazó vagyok, notárius Nagy-Peleskén, s
most Budára utazom; már az utazás maga is elég kín, hát még ha ilyen
fatális dolgokat kell az embernek szenvedni.
Laczi.
Hiszen kard van az oldalán, hogy ijedhet meg oly hamar?
Zajtay.
Ez a kard azért van oldalomon, mivel én more patrio utazom, de én mint
békességes ember, ellensége vagyok minden vérontásnak?
Bandi.
Kend hát, mint látom, diákos ember; hát üljön ide közibünk, én is voltam
valaha diák.
Zajtay (leül a haramjákkal).
Pedig kendből sem látszik ki a literátus ember!
Bandi.
A mai világban az a legtöbb ember, kiből semmi sem látszik ki.
Laczi.
Notárius uram, az előbbeni ijedést mossa le ezzel a pohár borral.
(Poharat nyújt neki.)
Zajtay.