Erőtesd magadat oh múzsám dallásra,
Egy híres embernek születő napjára,
A kit én éneklek, az nem szegény pára,
Mert Nagy-Peleskének ő a karczellárja.
Oh! pillants le tehát ég Nagy-Peleskére,
Nagy-Peleskén pedig a helység telkére,
A helység telkében notárius lelkére,
Notáriusoknak akadsz ott tükrére!
Mert a mint Nagy Sándor vezette hadait,
Columbus tengeren vitte hajójait,
Salamon kormányzá zsidók országait,
Oly bölcsen intézi Peleske dolgait.
Azért jégesőként érjen ég áldása,
Záporban hulljon rád jónak áradása,
Házad legyen mindig szerencse lakása,
Földön szerencsédnek soh’ se legyen mása.
Mind.
Éljen notárius úr! Vivat!
Zajtay.
Köszönöm ezen solemnis megtiszteltetést, s azért minden kitelhető módon
meg fogom hálálni; de most, miután már összejöttünk ünnepet ülni, mint a
régi krónikában anonymus Belæ regis notarius mondja őseinkről «fecerunt
magnum áldomás» tehát én is úgy tartom, üljünk a lakomához.
Klára.
Tessék!
Zajtay (Gazsihoz).
Barátom uram! Én is Pestre megyek.
Mind.
Pestre?
Zajtay.
Igen, Pestre; most érkezék levelem a szathmári postáról, melyben Matócsy
Gyuri pesti prokátor, s hajdani tanítványom írja, hogy jőjjek fel, mert
a nagyméltóságu királyi Curiánál a janitori, azaz az ajtónállói hívatal
megürülvén, azt nekem megszerezheti.
Klára.
S elhagysz engem.
Zajtay.
Ha a janitorságot megnyertem, eljövök érted, s addig is legalább
meglátogatom Sándor fiunkat, ki Pesten jurátuskodik.
Gazsi.
Hát együtt utazunk?
Zajtay.
Nem, mert uram öcsém a szathmári örményekkel megy, s már holnap, én
pedig more patrio utazom, azaz, lóháton.
Gazsi.
Lóháton? Hiszen az már kiment a divatból.
Zajtay.
Nem bánom; de atyáink is lóháton utaztak a rákosi országgyűlésekre, s
mivel én is országos dologban járok, illő, hogy én is úgy menjek, azaz
more patrio utazzam, s ha lassan is, és későn, mégis csak fölérek
lóháton Pestre.
Biró.
De ki lesz aztán notárius?
Gazsi.
Ha Zajtay úr janitor lesz, úgy én jövök Peleskére notáriusnak.
Biróné.
Oh jőjön el, hogy az Isten áldja meg.
Gazsi.
Eljövök. Ha notárius úr janitor lesz, búcsút veszek Pesttől s a
Zrinyitől, úgy sincs többé nagy kedvem az ottani élethez.
Biró.
Hát nem is gondolkozunk más notárius felől.
Gazsi.
Itt a kezem.
Biróné.
Bár csak megnyerné notárius uram azon hívatalt.
Gazsi.
Hát fogjunk a lakomához.
(Asztalhoz mennek és isznak.)
Kar.
Még ma folyjon ünnepünk,
Holnap úgy is szétmegyünk.
Kántor.
Elhagy már a jurátus,
Pestre megy a notárius.
Kar.
A szerencse véle van,
Janitorrá lesz ottan.
Gazsi.
Hej babám én el megyek.
Biróné.
Jaj a szívem megreped!
Gazsi.
Asszonyi szív nem reped,
Benne sok jó s rossz fér meg.
Kar.
Míg a búcsú nincs jelen,
Buslakodni esztelen.
Rajta pohárhoz!
Rajta igyunk!
E lakomához
Vígadjunk.
A ki Pestre nem megyen,
Jobbat az már mit tegyen,
Inni legjobb, enni jó,
Tudja azt, ki nem bohó.
Jól tudja Nagy-Peleske,
Hogy alunni kell este.
Boldog az, ki itt marad,
A szokástól nem szakad,
És nem bánva más baját,
Itthon velünk felkiált!
Rajta pohárhoz sat. mint fönn; tánczba keverednek.