Veli bég elszörnyüködve hallotta az úton visszatérőben, hogy mi volt a
titkos párbeszéd.
– Te meg vagy bolondulva! – mondotta Bálint úrnak. A nyakamat teszem rá,
hogy az éjjel már bent hálsz a vértoronyban.
S egész éjjel ott járt az udvaron, várta a szultán itéletét.
Azonban az itélet sem azon éjjel, sem a következő napon nem érkezett
meg. E helyett egy hét mulva az öreg sejk-ül-iszlam, a törökök
hercegprimása jelent meg a Héttoronyban.
– Valami nevezetes gyaur van itt, – mondotta a bégnek. Török Bálint a
neve.
– Igen, – felelt a bég hajladozva.
– A padisahnak, (Allah nyújtsa hosszúra életét), kedves gondolata az,
hogy ezt az embert Magyar tartományunk kormányzójává tegye, s nem akar
áttérni a hitetlen eb.
– Kutya.
– Arra kértem őt (Allah nyújtsa hosszúra életét), hogy hadd nézzem meg a
foglyot, talán tehetek valamit. Tudod fiam, öreg és tapasztalt ember
vagyok.
– Bölcsek bölcse vagy sejk, korunk Salamona.
– Én is azt gondolom, hogy egy kis türelemmel minden csomónak meg lehet
találni az oldóját. Hátha meghatja az, hogy én magam hozom el neki a
próféta világosságát. Először csak figyelni fog rám, aztán maga se veszi
észre, hogyan cseppenik szivébe az igaz hit első magvacskája.
– Elég értelmes ember.
– Aztán látod fiam, ha megforditjuk ezt a gonosz hitetlent, nagy örömet
teszünk vele a padisahnak.
S egyszerre mondották utána:
– Allah nyujtsa hosszura életét!