Ez a tolongás segitette be őket is.
A hidon álló őrök nem néztek senkit se és a stambuli utcákba belesodorta
őket a nép.
Maguk se tudták hova mennek, csak úsztak az áradattal. Az áradat pedig
fölfelé menőleg nyomult valami három utcán át. Akkor megállt. A tömeget
katonák nyomták széjjel. Utat csináltak a persa bucsújáróknak.
Gergely magához szoritotta Évát. A többiek egy másik épület falához
szorultak. Csupán szemmel vigyázták egymást.
Egyszercsak kivilágosodott az utca vége, s előtünt egy óriás nagy
fáklya, aminőt a mieink sohasem láttak.
Mert nem aféle viaszfáklya volt az, aminővel Magyarországon kisérik a
halottakat, hanem egy nagy vaskosár. Rúd végén tartotta a kosarat egy
erős perzsa, s a kosárban kar nagyságu fahasábok lángoltak.
Ez az egy fáklya bevilágitotta az egész utcát.
Elől jött valami tiz gyászruhás barna ember. Rövidre nyirt bodros
szakálluk és hátramaradt kis álluk mutatta, hogy perzsák.
Mögöttük egy fehér ló; a hátán fehér lepedő, a lepedőn nyereg; a lepedőn
két x alakban keresztbe tett kard, s két fehér eleven galamb.
A két galamb lába oda volt kötve a nyereghez.
És a ló, galamb, kard, lepedő mind be volt hintve vérrel.
A ló után megint egy csomó gyászruhás ember. Valami keserves litániát
énekeltek, amelynek minden sora ez a két szó:
_Husszein! Hasszan!_ és egy _hu!_ kiáltás, amely sajátságos dübörgő
ropogással elegyedett.
A menet haladtával nyilvánossá vált, hogy ez a ropogás honnan ered.
Kétsorjában meztelen mellü perzsák következtek. Fekete ing volt rajtok
sarkig érő; a fejük bekötve fekete kendővel, amelynek a sarka hátul a
nyakukon lebegett. Csak mondom: a mellök volt meztelen.
És amint oldalt lépkedve jöttek, a Husszein-Hasszan szóra meglóbálják a
jobb kezüket, a _hu!_ kiáltásra pedig a mellökre csaptak ököllel, a
szivök tájékán.
Ez volt az a dübörgő ropogás.
A kék-veres folt a mellükön mutatta, hogy nem pápista módon veregetik a
mellöket.
A mellverő perzsák lehettek körülbelől háromszázan. Oldalt állottak és
csak a mellütés után tettek két három lépést.
Közöttük különféle szinü háromszögletes zászlók, többnyire zöldek, de
van köztük fekete, sárga és vörös is.
A zászlók nyelén és itt-ott a perzsa gyermekek süvegén egy-egy ezüstkéz.
Az Abbas martir kezét jelzi ez. Levágták ezt a kezet, mert inni nyujtott
Husszeinnak, mikor a kerbelai csata után elfogták.
S mindig növekvő erővel hangzott az ének:
[Illustration]