7. Revnák igy szól: „Bohósággal van a világ tele, ne gáncsoljon hát
ezért engem senki, hanem olvassa el szép csendesen.“
Mesref.
1. Lelkemet tűzláng emészti, s mégsem jő az én barátném. Mit mondok,
barátném? Szivem szerelme nem jő.
2. Bensőmet már hamuvá égeté e cziprusalakuért lángoló szerelmem. De ő
kegyetlen s rám soha nem gondol.
3. Az ő hajfürteiről álmodom én, s mélyen elbusulva ébredek fel, s
mégsem birom megmenteni szivemet e fürtök szálaitól.
4. Leila és Medsnun is tőlem tanulnak szeretni, csak ő, a drága kedves,
nem ügyel szerelmemre.
5. Oh bolond Mesref, élted nemsokára véget ér, de ő, a gondatlanul
csapongó, még sem törődik veled.
Fuzuli.
1. Tartsd meg a szerénység zárszalagját, mert nincs szebb valami a
szerénységnél. Gondold meg, hogy az, ki nem szerény, sem ezen sem a
másik világon nem boldogul.
2. Oh sziv szárnyasa, ne repkedj soha magasan a légben, hanem pihenj egy
király kezén. Mert a magasan járó sólyommal soha sem vadásznak.
3. Kincseket csak az istentől kérj, mert neki sok tárháza van, s ha csak
egy cseppet ad is, bőven elég az, mert soha el nem fogy.
4. Kire a szerencsemadár pihenni leszáll, szárnyak nélkül is magasan
repül az, de a kit elért a balsors, az kezét is alig mozgathatja.
5. Maradj alázatos, lelked soha követelő ne legyen, mert kit a kincsvágy
bánt, annak soha semmi sem lesz elég.
6. Te meg Fuzuli csak a barátságnak élj e világon. A barátságtalan
szivben mindig tél tanyázik, s hogyan is lehetne abban nyár?
Neszimi.
1. Ünnepestén találkoztam a cziprushoz hasonló kedvessel. Megzavart ez
engem s ámolygóvá lettem.
2. Vasárnap eszem megzavarodott, s gondolat nélkül rogytam össze, mert
az ő arczát láttam s azt hittem hogy az a ragyogó hold.
3. Hétfőn végre elmondtam szivem titkát annak, kinek szemei nárcziszok,
arczai rózsák s szemöldei hatalmas ivek.
4. Kedden vadásszá lettem, s kimentem (sétálni) a mezőre. De zsákmánya
lettem az örökké kegyetlennek.
5. Szerdán a mezőn járt kedvesem. A csalogány látta az ő arczát s
panaszos dalt mondott.
6. Csütörtökön igy szóltam kedvesemhez: „Oh hallgasd meg tanácsomat;
rejtsd el titkodat a jó és a rosz világ előtt!“
7. Végre pénteken meglátta Neszimi az ő egész szépségét, s megtelt az ő
rózsaajkai serbetjéből.
E példák, ha mindjárt a mi európai izlésünket a bennök felmutatott
költői szépségek nem is elégitik ki, mégis eléggé megmutatják azt, hogy
a közép-ázsiabeliek, társadalmi viszonyaik minden durvasága mellett, s
daczára a folytonos rablások és harczoknak, még sem egészen szegények
költői érzelmekben.
A míveltebbek, kik a nélkül hogy a népköltészet emlitett termékeit
lenéznék, de finomabb izlést s magasabb míveltséget szenvelgnek,
többnyire a régibb persa költőket olvassák, vagy Nevait, ki a csagatáj
költők közül egyedül áll a tökély azon fokán, melyen a többi iszlam
világ egyébb költői tündökölnek. Nevai, a hires Seikh Abdurrahman Dsami
tanitványa, ki egy ideig mint miniszter, hadvezér s több tartomány
kormányzója működött, egyike a legeredetibb költőknek, s e mellett
termékenysége roppant nagy. Több mint harminczkét önálló munkát hagyott
hátra, a költészetről, történettanról, erkölcstanról s logikáról; s ha
mindjárt művei nem is középázsiai, hanem inkább persa szellemben vannak
irva, azt az érdemet mégsem tagadhatjuk meg tőle, hogy ő volt az, ki a
középázsiai török nyelvnek finomságot és diszt kölcsönzött. Alább nehány
részletet közlünk „diván“-jából, ugy a mint azt a középázsiabeliek
jelenleg is dalolják:
Nevái.
1. „Jöjj oh szivem, keressünk együtt egy kedvest, keressük fel a
cziprustermetűt, az ezüstarczút.
2. De a mi szemünk kedvesét már más választotta. Nekünk is van szemünk,
keressünk tehát másikat.
3. Ő már csak a halál porával gyönyörködteti az emberek szemeit. Miért
állnánk itt hiába? Jöjj, keressünk más szépet.
4. S ha hozzád hasonló, az egész mindenséget bajba döntő szépséget nem
találnék, akkor keresek szerényet, engedelmeset, de kegyes szivűt is.
5. Hegyet völgyet bejárunk s felkeressük a kedvest a kertben, vagy a
réten.
6. Hasznos a kivánság, s bár ne maradna teljesületlen. Kicsinyt és
nagyot, minden lehetőt megvizsgálunk.
7. Oh Nevái, mikor szabadulsz már meg gerjedelmedtől. Jöjj tehát s
gyüjts türelmet és kitartást a találkozás előtt.“
Nevái.
1. „A kedvesétől eltávozott sziv olyan mint a király nélküli ország. A
mely országnak nincs királya, az olyan mint a test lélek nélkül.
2. Mit ér a lelketlen test, oh muszulman? Olyan az mint a fekete föld
illatos rózsák nélkül.
3. A fekete föld, illatos rózsák nélkül, olyan mint a sötét éjszaka
ragyogó hold nélkül.
4. A sötét éj ragyogó hold nélkül, olyan mint a sötétség az élet forrása
nélkül.
5. A sötétség az életforrás nélkül olyan, mint a pokol a paradicsom
mezeje nélkül.
6. Oh Nevái, mily sok gondot adnak a szépek. Bizony fájdalmas az elválás
s nem sokat segit a viszontlátás.
Szép még tőle a „Csihár diván“ is, melyben a különböző emberi korokról
beszél. Szépek átdolgozott románczai is, mint p. „Ferhád és Siriin“,
„Medsnun és Leila“, „Juszuf és Szulekha“, továbbá az „Ezer egy
éjszaká“-ban általa versbe szedett regéi is, melyek közül itt „Szeif ül
Muluk“-ból közlünk egy részletet: „Szeif ül Muluk Csin városba menendő a
tengerre száll.“
1. Jöjj ide dalnok, beszéld el nekünk a királyfi szerencsétlenségének
történetét.
2. Az elbeszélő felelt: „Bizony nagy dolgot kivánsz, mert a bánat
szablyája megtöri a keblet.“