_Éjjel_.
(Ugyanott. A helyiség üres; már csak a herczeg, az őrgróf és a vicomte
látható a szinen.)
_A herczeg_: Az óra már éjfélt ütött s a föld már néma lőn… de mi még
most sem pihentünk. Grossmutter hat keinen Feiertag. Őrgróf, ön
panaszkodó levelet fog irni egy pesti ujsághoz egy vendég nevében,
amelyben a _Grand Café Parisien_-ben uralkodó drágaság ellen kel ki.
Vicomte, ön egy estilaphoz ir s több vendég nevében bosszusan beszéli
el, hogy hanyagul, botrányosan szolgálták ki önöket. Én magam két
czikket is irok; az egyikben tüzetes kritika tárgyává teszem ételeinket;
a másikban arról panaszkodom, hogy kiutasitottak a helyiségből.
_A vicomte_: Én még most se értem, miért irjuk ezeket a panaszkodó
leveleket? Mire jó mindez?
_A herczeg_: Vicomte, ön még igen fiatal. Ezekkel a felszólamlásokkal
kitünő szolgálatot teszünk az üzletnek. Mert nincs jobb reklám, mint az
efféle panaszok. A publikum is olyan, mint az asszony; ha azt akarod,
hogy imponálj neki, hogy meghóditsd örökre: bánj vele roszul!…
_A vicomte_ (tisztelettel): Ó, ellen-admirál, micsoda elme lakik önben!
_A herczeg_: Nézzen körül itt egy kicsit: meg fogja tanulni ön is, amit
a tudomány a nagyvárosok pszihologiájának nevez. És rá fog jönni erre a
három alapigazságra: 1. Add drágán, amit kérnek tőled: ha nagyon
drágának találják, azt fogják hinni, hogy jó. 2. Nézd le a közönségedet,
fumigáld őt, bánj vele megvetően. Azt fogja hinni, hogy: terhedre van,
hogy más közönségre számitasz, s boldog lesz, ha ott lehet, ahol a nála
nagyobb urakat várják. 3. Egy-kettőt pedig dobj ki közülök, hogy hosszu
életed legyen a földön. Egy helyett, akit kilöksz az ablakon, száz fog
berohanni az ajtón.
_Vicomte_: Óh, ellen-admirál, mily ember, mily zseni, mily diplomata ön!
_A herczeg_: Ma tiportunk rajtok, ugy-e? Még ez a pár mérges czikk, s
holnap verekedni fognak érte, hogy bejuthassanak, ahogy hajdan meghaltak
érte, hogy a Szent Földet megláthassák!… Mit mondok: holnap? Még nem
virrad, s a nép már zug ablakaink alatt!
_A nép_ (kivül, a _Panem et circenses_ nótájára): Fagylaltot s grófokat!
A grófokkal akarunk enni! A grófokkal akarunk fagylaltozni!
_A herczeg_ (czézári arczczal): Miért zúg a tömeg? Kivánja eskümet?!
(Felriad hadvezéri borongásából.) Fegyverre, vicomte! Vissza, kinek
kedves az élete! (A herczeg, az őrgróf és a vicomte előre rohannak s
csatába bocsátkoznak az ostromlókkal. A csata még most is tart.)
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Le is égett nemsokára.]