_Gontaut de Biron herczegné Dollar Sámuel urnak_
_New-York_.
_Páris, hétfő_.
Örömmel értesitem Önt, kedves Atyám, hogy az auteuil-i nagy verekedés
után, melyről bizonyára több kábel-telegrammot olvasott, sem engem, sem
családom tagjai közül senkit sem tartóztattak le.
Pedig a rohamot férjem vezette… De Ön még ma se tudja, hogyan, hol és
mily körülmények közt ismerkedtem meg férjemmel. A nagy bazár-égéskor
történt, hiszen hallott erről a sokáig emlékezetes eseményről. Én is
majdnem benn sültem, egy csepp hijja volt. A legnagyobb rémület
pillanatában eszeveszetten igyekeztem menekülni s már-már közel jutottam
az egyik kijáráshoz. Fejemet vesztve, görcsösen belékapaszkodom az
előttem rohanó férfi karjába; ő visszanéz, látja, hogy esztelenségem
mind a kettőnk életét a végső veszedelembe sodorja, nem habozik, hanem
rám vág a botjával ugy, hogy leroskadok, leráz magáról s kirohan.
Szerencsémre egy lakáj fölemelt s kivonszolt a szabadba.
A rémületnek ez a pillanata határozta el sorsomat. Az erős férfit, a
cselekvés és elhatározás emberét, a kemény legényt, a ki mint Don Juan,
rongyként rázza le magáról a rá csütörködő haszontalan fehér személyt,
nem tudtam elfelejteni. Mindig csak őt láttam láz-álmomban, s ő lett a
férjem.
E kitérés után hadd folytassam, a hol elhagytam. Mondom, mi vezettük a
rohamot. Jelvényünk a czimerünkben látható fehér szegfü volt. A jelszót
én adtam meg, ezzel a kiáltással:
– Éljen a hadsereg!
Az első ütést férjem mérte az elnök kalapjára, s én is megtettem, a mi
tőlem telt. Napernyőmmel visszataszigáltam az emelvény felé siető
rendőröket, s fáradhatatlanul biztattam csüggedő, fehér szegfüs
barátainkat:
– Üsd, nem apád! Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!
Ó, kedves Atyám, milyen gyönyörüség tettleg inzultálni a mob-ot és a
vele szövetkező hitvány bourgeois-t! De Ön ezt nem érti, mert, sajnos,
Ön maga is _roturier_.
A legmulatságosabb persze az volt, hogy férjemet, a csata fővezérét, a
ki a legtöbb ütleget osztogatta s a legtöbb kalapot verte le a
bourgeois-fejekről, sehogy se tudták elcsipni. Neki t. i. az a pompás
ötlete támadt, hogy mikor a rendőrök felvonultak az emelvényre, elbujt
az öreg dámák mögé. Oda senki se mert utána menni.
Férjem nemcsak jellem, lángeszü ember is. Olyan kemény legény, a minő
mai napság csak a franczia arisztokráczia köreiben található. Kár, hogy
kedves Atyám nem ismeri a Faubourg-t. A czivilizáczió virágos kertje ez.
Örömmel üdvözli kedves Atyámat az auteuil-i csata egyik legvitézebb
amazonja:
_Biron herczegné_.