A török csakugyan megszökött.
Varsányi, aki az asszony után egy órára jött be a várba, elmondta, hogy
a basák még egy ostromot akartak, de a janicsárok mikor ezt tudatták
velök, a basák sátora elé csapkodták le a fegyvereiket, s dühösen
kiáltozták:
– Ha mindnyájunkat felakaszttattok is, nem harcolunk tovább! Allah nincs
velünk! Allah a magyarokkal van! Isten ellen nem harcolunk!
Achmed pasa ott a sereg szine előtt sirva és a szakállát tépve szidta
Ali pasát:
– Alávaló nyomorult, – üvöltötte a szeme közé, – rossz akolnak mondtad
Eger várát, juhoknak a bennök levő népet, most vidd a császár elé ezt a
gyalázatot magad!
És csak a kérlelő bégek közbevetődésén mult, hogy a két pasa össze nem
verekedett a hadsereg szine előtt.
A tisztek között is nagy volt a hiány. Veli béget ágyon vitték el a
harctérről, Dervis béget is félig agyonverten találták meg éjjel a falak
alatt.
Olyan félelem volt a táborban a magyarok iránt, annyi volt a tüzben és
fegyverben sebesült, hogy mikor a pasák kiadták a topcsiknak a
visszavonulásra való parancsot, a többi még a reggelt se várta be, hanem
éjjel a sátorokat, podgyászokat ott hagyva utnak indult.
Varsányi szavára leirhatatlan öröm szállotta meg a várbelieket. Az
emberek táncoltak, a süvegüket a földhöz csapkodták, a török lobogókat
kitűzték, az ágyúkat kilőtték.
Márton pap a kezében levő keresztet az égnek tartva, az öröm őrjöngő
hangján kezdte énekelni a zsoltárt:
– Te Deum laudamus!
A harangot kiemelték a földből s a gerendát, amelyen függött, két
oszlopra téve, megkonditották.
Bim-bam-bim-bam szólt vigan a harang, s ahogy Márton pap a piac közepén
a keresztet tartva énekelt, köréje térdelt a nép, maga Dobó is.
Azután Nagy Lukács felkiáltott:
– Menjünk utánok!
Ahány ló volt, arra mind katona ugrott, s utána! kirobogtak Maklár felé
a török után.
A gyalogosok meg a sátorokba rohantak. Tömérdek puskaport, golyót és
fegyvert hoztak. A sátorokat még hetek mulva is hordották.
Estére valamennyi lovas zsákmánytól roskadozva tért vissza a várba.
A vár népéből háromszáz halott pihent már lenn a közös sirban, s
nyolcszáz sebesült feküdt még szanaszét szénán szalmán a vár belsejében.
A főtisztek is mind sebesültek. Dobó, Bornemissza, kezén lábán; Zoltay
fekszik; Mekcsey tetőtől talpig a sebek és ütések gyüjteménye, Fügedy
három fogával áldozott Mahomednek. Buzogánynyal ütötte ki valamelyik
török, de vigan szenvedte, mert megszünt a fogfájása.
És seb nélkül nincs a vár népe között se férfi, se asszony, csak
egyetlen egy: a cigány.
Sukánnak az utolsó jelentése igy hangzott:
– Nagyságos főkapitány úr, jelentem, hogy a várba lőtt ágyúgolyókat mind
összeszedtük és megolvastuk.
– Mennyi?
– Hát ha azt nem számitjuk, ami még itt-ott a falakban van, öt hiján
tizenkétezer.
_Befejezés._
Mikor az ostrom előtt Dobó segitséget kért a szikszói gyüléstől, azt
felelték neki, illetőleg Mekcseynek, aki Dobót képviselte:
– Ha elegen nem voltatok, minek maradtatok a tisztségben! Ha megettétek
a koncát, igyátok meg a levét is!
A két kapitánynak az volt erre a felelete, hogy az ostrom után mind a
kettő lemondott.
Egész Európa tapsolt és ujjongott a győzelem hallatára. A királyt
mindenfelől üdvözlő levelek dicsérték. A töröktől elfoglalt zászlóknak
csodájára jártak a bécsiek. (Az Ali pasa bársonylobogója bizonyára ma is
ott van a Habsburgok egyéb győzelmi jelvényei között.)
A király leküldötte Egerbe Sforzia Mátyás főkapitányt, hogy Dobót és
Mekcseyt maradásra birja. De ezek hajthatatlanok maradtak.
– Kötelességünket megtettük, – mondotta Dobó. – Bár _mindenki_ úgy
megtette volna! Adja át ő felségének tiszteletünk és hódolatunk
kifejezését.
A király azután Bornemissza Gergelyt nevezte ki Dobó helyére Egervár
főkapitányának.
Vége a regénynek.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Egy köböl bor 16 pint vagyis félakó.]
[Footnote 2: Ma rác templom.]
[Footnote 3: Szederkényi s más történetirók is Királyszéknek a mai
pástot tartják, ahol a dézsmaház van. Ez a tévedés Tinódytól indult ki,
mert ő irja:
_Csuda szép helyön Eger vára vagyon_
_Az völgyre fekszik egy hegy oromzaton._
_Északra ellenben Királyszéki vagyon_
Csakhogy amint a további sorokból kitünik, Tinódy nem tudta magát jól
tájékozni. Azt mondja ugyanis:
_Délről fekszik város, egy völgybe vagyon_
A város akkor sem volt délről, hanem nyugotról. Délről Almagyar falu
volt. Az összes térképek ezt mutatják. A város kerités fala hozzá volt
épitve a várhoz. A pástról (akárki meggyőződhetik egy pillantással) nem
lehetett a templom épitését nézni. A király a mai sánci iskola tájékán
ülhetett. Eszerint ha Tinódy délre mondta a várost, ez a domb az ő déli
irányának az északja: ez a domb a _Királyszéke_.]
[Footnote 4: Semmi se bizonyitja azt, hogy valamely nóta abból a korból
való, amelyben először lekottázták.]
[Footnote 5: Vadaskert volt a mai Érsekkert.]
[Footnote 6: Ma kicsike falu van a jobbágy házak helyén, s ez a falu
arról nevezetes, hogy egész télen át nem látja a napot.]
[Footnote 7: Budai Ferenc azt mondja, hogy Tinódi és más történetirók
hibásan irják Jakabnak.]
[Footnote 8: Istvánffy és az ő nyomán a történetirók hibásan irják, hogy
Tarjáni Kristóf fejéről lőtték le az aranyos sisakot. Tinódi a két
apródot világosan megkülönbözteti, s megirja, hogy Kristóf apród a
Bolyky-bástyához futtában esett el]