A nagy lábas óra mutatója tizenegyen állott, mikor belépett egy őr, és
az ajtóban megállva jelentette:
– Kapitány uram a török már Makláron van.
– Az előőrség vagy az egész had?
– Több mint előőrség. A holdvilágnál úgy jöttek mint az árviz. Sok sátor
és sok tűz látszik.
– Akkor holnap már itt lesznek, – szólott Dobó.
És elbocsátotta az őrt azzal, hogy reggelig már nem szükséges jelentést
tenniök.
Maga is fölállott, és ezzel jelt adott az oszlásra.
Mekcsey a terem egy sarkába vonta Gergelyt, Fügedyt, Petőt és Zoltayt.
Egypár szót szólott nekik, aztán Dobóhoz sietett.
– Kapitány uram, – mondotta a sarkantyuját összepönditve, – vagy
kétszázan kimennénk az éjjel Maklárra.
– Minek? – kérdezte Dobó.
– Jóestét mondani a töröknek.
Dobó jókedvüen húzott egyet a bajuszán. Aztán az ablakzugba lépett.
Mekcseynek utána kellett lépnie.
– Hát, – igy felelt Dobó – nem bánom. A vár népére biztató lesz, ha az
első összeütközés sikerül.
– Éppen azért gondoltam magam is.
– Ha nagy a harci kedv, rendesen jól fog a kard. De téged nem eresztelek
el.
Mekcsey megrándult.
Dobó nyugodtan nézett rá.
– Te olyan vagy mint a bika. Bele öklelsz minden fába, és egyszercsak
majd nem tudod kihuzni a szarvadat. Pedig neked vigyáznod kell magadra,
hogy ha én el találok esni, azonnal átvedd a vezérséget. Ezt csak neked
mondom. Hanem Bornemissza meg a többi kimehet. Gergely eszes fiu, nehéz
tőrbe ejteni. Hivd csak ide.
Gergely egy perc mulva ott termett.
– Hát kimehetsz Gergely, – mondotta Dobó, – de nem kétszáz emberrel,
hanem százzal. Elég ennyi. Rájok csaptok. Egy kicsit megrezzentitek
őket. Azzal visszafordultok. Emberéletben pedig kár ne essék.
– Kapitány uram, – esdekelt a kis Tarjáni, – hadd menjek én is velök.
Dobó megint húzott egyet a bajuszán, mintha onnan húzna ki minden
feleletet.
– No nem bánom, – mondotta. – De mindig Gergely hadnagy úr mögött légy.
Ha agyon találnak ütni, elém ne kerülj többet, azt megmondom.