A hercegprímás a Regnum Marianum céljaira 100.000 koronát adományozott.
Mi általában nem foglalkozunk jótékony cselekedetek dicsőítésével, akkor
sem, ha főpapjaink az adakozók. Adakozni a fölöslegből: kötelesség. S ha
kinek nincs több koronányi feleslegénél és ennyit ad--adománya lelki
értékben a milliók feleslege mellé kerül. De a hercegprímás példaadása
más megítélés alá esik. Régóta figyeljük adakozásait s ma már
nagyszabású, egységes jótékonysági akció bontakozik ki előttünk. Logikus
fővel, a kort megértő higgadt lélekkel és okosan érző szívvel szervezett
akció. Nem hézagok bevakolása, túltengő könymirigyek ideig-óráig tartó
eldugaszolása kisebb-nagyobb összegekkel, hanem előre lendítése hosszú
időre és messzi távlatokra, senyvedő intézményeknek, meg nem alapozott
életrevalóságoknak; talpraállítása gondokkal küzdő szervezeteknek.
Csernoch János látszólag hideg szemmel nézi az életet, voltaképen
pedig az okosság és praktikus fölény szuperpluszával. Áttekintése és
koncepciója van, csodálatos józan érzéke a keresztény praktikumhoz, ami
csak hosszú élet átgondolt tapasztalatain szűrődhetik keresztül.
Legújabban a Regnum Marianum-ra esett figyelme. Nemcsak arról
nevezetes ez a szivünkhöz közelálló intézmény, hogy ott adják ki és
szerkesztik testvérlapjainkat a „Zászlónk‟-at, „Nagyasszonyunk‟-at, „Kis
Pajtás‟-t, hogy egyideig lapunk is tulajdonába tartozott s ma is lelki
szoros rokonságot tart vele, hanem arról is, hogy otthont nyújt a
budapesti kath. hittanárok egyrészének, még pedig családias, testvéri,
tiszta, boldog, munkás otthont. S a hercegprímás sok-sok papja él még
otthontalanul e kísértő kőrengetegben s a hercegprímás a Regnum
Marianumot most nagyszabású koncepcióval kiemeli csendes rejtekéből és
korszakos alakulás középpontjává avatja. A levél, mellyel adományát
kiséri, fejedelmi szózat és fejedelmi igéret. A fővárosi hittanárok
állandó otthonának meg kell teremtődnie. A Regnum Marianum szellemének
vonzó köre a fejedelmi szózattól és ténytől újabb akcióra tágul. A
hitoktatás intenzitása és hatékony ereje a jövő nemzedék keresztény
lelkiségének egyetlen biztosítéka. Az otthontalan hittanárok egységes,
meleg, bensőséges otthonba tömörítése régi programja a Regnum Marianum
vezetőségének is. A hercegprímás most rajtuk, nemes munkájukon
felejtette mindig éberen figyelő szemét. S ahol ez a nyugodt, gondolkozó
szem megpihen,--az megérzi a kéz áldását is. A Regnum Marianum kis
köztársaság, különlegesen kialakult katholikus életközössége a
hercegprímás adománya révén hivatalos pecsétet kapott és meghívót újabb,
nagy feladatokra. Biztos, hogy az új feladatok miatt örül elsősorban a
fejedelmi ajándéknak, mert minden egyes tagja erős, elszánt harcosa a
hitnek és szerető barátja az ifjúságnak. Budapest hitoktatásának
egységes szervezése, Budapest jövő keresztény generációjának, a
keresztény intelligenciának megmentése nem budapesti, nem is esztergom
főegyházmegyei kérdés, hanem elsőrangú országos érdek. A hitoktatók
nagyszabású otthonának megteremtése a Regnum Marianum szellemében közös
ügye a magyar katholikus világnak. A hercegprímás ezt a sürgős, égető
feladatot ismerte fel és kinyújtotta segítő kezét. Másokon a sor, hogy
kövessék példáját. Ez nem jótékonyság, nem is szeretjük ezt a szót
használni, ez kormányzati bölcseség és mérhetetlen erkölcsi haszonnal
járó befektetés. Ezért és csakis ezért írtunk--szokásunktól
eltérően--egy, mindezek nélkül is nagylelkű és jelentős főpapi
adományról. a. j.
Hatósági ruha és cipő. Apránként feleszmélnek kormányzóink s két
rendelettel elibeállanak a vér-és aranyelmélet zsebrákjainak. Lesz
olcsóbb ruha és olcsóbb cipő. Egyelőre ruhát csak korlátolt számban
kaphatnak az arra legjobban rászorulók, viszont a cipőuzsorát egyetlen
szorítással megfékezik. Így azután lehetővé válik, hogy pap, tanító,
jegyző s egyéb hivatalnok egy hónapi fizetésének feláldozásával már
vehessen egy pár cipőt, amelynek megvásárlására egy hónappal ezelőtt
negyedévi fizetésre volt szüksége. Lehet lesz majd, hogy a kereset után
élő művelt középosztály valamelyik páriája a feleségének és gyermekeinek
is kiutalhasson egy-egy cipőfejelést vagy talpalást s az se lesz
ritkaság, ha eső idején szárazlábbal ússza meg az uccát. Mi csupán arra
az egyébként igen egyszerű kérdésre várnánk feleletet, hogy miért vártak
a rendcsinálással negyedfél esztendőt, amikor a háború kitörésekor
egyszerre mindent le lehetett volna foglalni s meg lehetett volna
rendszabályozni. Emlékezünk arra, hogy derék közvetitőink azon időben
még kábultak voltak a rémülettől, azt hitték, hogy becsületeseknek
muszáj lenniök, mert máskép felkötik őket. Akkor még birtak volna velük.
Azóta azután már rájöttek arra, hogy nekik ez a háború tulajdonképen
csak az ő diadalmas offenzivájuk ellenünk és szokásuk szerint megint
győztek. Hogy ezután lassúbb lesz a tempó, az már alig használ az
áldozatoknak.
[Illustration: A király Stemmer László árkászkapitány jelentését fogadja
a harctéren]
[Illustration: Báró Stöger-Steiner közös hadügyminiszter most ünnepelte
negyvenéves szolgálati jubileumát]
[Illustration: A megszállott velencei tartományból. Olasz leány a
kútnál]
Tompa irodalmi hagyatéka. A virágregék és hazafias allegóriák szelíd
szavú költője halála előtt néhány héttel egy könyvalakú, fekete pecsétes
csomagot küldött a jászóvári premontreiekhez megőrzés végett. Közülök
többel jó barátságban volt, Rozsnyón sokszor felkereste őket. A
plébániai anyakönyvlapokból készített burkolatra maga jegyezte fel
óhaját, hogy a csomag 50 év múlva bontandó fel, kiadásából eredő
jövedelem a Tud. Akadémiát illeti. Az 50 év folyó hó 15.-én telik le és
pünkösd harmadnapján a jászói országos levéltár egyik érdekessége a
nyilvánosság elé kerül. Mi van a szerető gonddal őrzött csomagban?
Gyulai Pál és Lévay József nyilatkozatai szerint Tompa kortársaira
vonatkozó anekdoták és persziflázsok, egykorú eseményekre vonatkozó
egyéni bírálatok, melyeket a költő nem akart akkoriban napvilágra
juttatni, nehogy özvegyen hagyott hitvesét kellemetlenségek érjék.
Aligha csalódunk azonban, ha oly költeményeket is várunk, melyekben
Tompa honfiúi bánatát leplezetlenül megírta költészetének ama
korszakában, amidőn a cenzúra miatt csak fátyol alatt mutogathatta
allegóriáiban az elnyomott nemzet sebeit. Bármi legyen a titokzatos
könyvben, közvetlenül és vonatkozásaiban sok érdekességet igér Tompa
életének utolsó szakából.
A kútnál. H. R. hadnagy írja az olasz harctérről az alábbi sorokat: A
megszállott velencei tartományban egy olasz város határában tanyázunk. A
front innen 50-60 kilométerre van; mi biztosító szolgálatot teljesítünk.
Az itt elmenő hadiutat biztosítjuk az utánpótlás számára. Hosszú ideig
nem volt semmi különös dolgunk, csendben töltöttük a napokat és azalatt
„kulturmunkát‟ végeztünk. „Megszelidítettük‟ az olaszokat. A lakosság
egyik része elmenekült a visszavonuló olasz hadsereggel, a másik rész
pedig itthon rekedt, de sokáig nem mert a rejtekhelyekből előjönni. A
vízhiány kényszerítette az elrejtőzködött, bizalmatlan lakosságot, hogy
megkezdje újra a mindennapi forgalmat. A városnak nincs vízvezetéke,
néhány kút látja el vizszükségletét. A legjobb és legbőségesebb vizet
pedig az a kút szolgáltatta, amely a mi tartalékállomásunk közelében
volt. Két öreg, töpörödött olaszt küldtek ide a kúthoz, hogy kikémleljék
a helyzetet. Ezeket úgylátszik arra szánták, hogy az „emberevők‟ e vén
csontokat falják fel először. A következő napon két idősebb asszony
merészkedett a kúthoz és ezek is jó híreket vittek haza. Az ellenséges
katonák nem eszik meg az olaszokat. És egyszer csak annyira helyreállott
a bizalom, hogy két szép olasz leány tünt fel a kútnál. Ezek voltak
aztán az igazi békekövetek. Teljesen helyreállott a bizalom, mi is
bementünk a városba és az olaszok is szabadon jártak-keltek benne.
Rövidesen eltünt minden nyoma az ellenségeskedésnek. A mult héten már
„tarka délutánt‟ rendeztünk a kútnál. Olasz lányok és asszonyok nevettek
a mi katonáink tréfáin. Ezt a nevezetes kutat lefényképeztük és
bemutatjuk önöknek is.
Gabona. Milyen bűvösen hangzó szó lett ez a háború alatt. Valamikor
földszagot hozott a szalonba, most pedig kenyérillatot érzünk utána.
Mindnyájan elismerjük, tudjuk, hogy ez a föld legdrágább kincse, az ég
áldása. Búza, rozs... kenyér... A milliók itthon és az idegenben a nap
minden órájában ezekre gondolnak. Népek sorsa, birodalmak jövője, azon
fordul meg, hogy van-e kenyerük? A hadviselésnek is ez a legfontosabb
fegyvere. A kenyér legyőzi az ellenséget. Ukrainából vonatok, hajók
hozzák a gabonát és rövidesen megérik a román béke vetése is. A román
malmokban a központi hatalmak számára őrölnek. A béke olajágának is
kenyérillata van...
[Illustration: Tábori tüzérsiremlék az olasz harctéren]
[Illustration: A Nővédelmi Bizottság megalakulása. Báró Hazai Samu
vezérezredes előadást tart a hadseregnél alkalmazott nők munkájáról]