GLOSSZÁK

A hercegprímás a Regnum Marianum céljaira 100.000 koronát adományozott.

Mi általában nem foglalkozunk jótékony cselekedetek dicsőítésével, akkor

sem, ha főpapjaink az adakozók. Adakozni a fölöslegből: kötelesség. S ha

kinek nincs több koronányi feleslegénél és ennyit ad--adománya lelki

értékben a milliók feleslege mellé kerül. De a hercegprímás példaadása

más megítélés alá esik. Régóta figyeljük adakozásait s ma már

nagyszabású, egységes jótékonysági akció bontakozik ki előttünk. Logikus

fővel, a kort megértő higgadt lélekkel és okosan érző szívvel szervezett

akció. Nem hézagok bevakolása, túltengő könymirigyek ideig-óráig tartó

eldugaszolása kisebb-nagyobb összegekkel, hanem előre lendítése hosszú

időre és messzi távlatokra, senyvedő intézményeknek, meg nem alapozott

életrevalóságoknak; talpraállítása gondokkal küzdő szervezeteknek.

Csernoch János látszólag hideg szemmel nézi az életet, voltaképen

pedig az okosság és praktikus fölény szuperpluszával. Áttekintése és

koncepciója van, csodálatos józan érzéke a keresztény praktikumhoz, ami

csak hosszú élet átgondolt tapasztalatain szűrődhetik keresztül.

Legújabban a Regnum Marianum-ra esett figyelme. Nemcsak arról

nevezetes ez a szivünkhöz közelálló intézmény, hogy ott adják ki és

szerkesztik testvérlapjainkat a „Zászlónk‟-at, „Nagyasszonyunk‟-at, „Kis

Pajtás‟-t, hogy egyideig lapunk is tulajdonába tartozott s ma is lelki

szoros rokonságot tart vele, hanem arról is, hogy otthont nyújt a

budapesti kath. hittanárok egyrészének, még pedig családias, testvéri,

tiszta, boldog, munkás otthont. S a hercegprímás sok-sok papja él még

otthontalanul e kísértő kőrengetegben s a hercegprímás a Regnum

Marianumot most nagyszabású koncepcióval kiemeli csendes rejtekéből és

korszakos alakulás középpontjává avatja. A levél, mellyel adományát

kiséri, fejedelmi szózat és fejedelmi igéret. A fővárosi hittanárok

állandó otthonának meg kell teremtődnie. A Regnum Marianum szellemének

vonzó köre a fejedelmi szózattól és ténytől újabb akcióra tágul. A

hitoktatás intenzitása és hatékony ereje a jövő nemzedék keresztény

lelkiségének egyetlen biztosítéka. Az otthontalan hittanárok egységes,

meleg, bensőséges otthonba tömörítése régi programja a Regnum Marianum

vezetőségének is. A hercegprímás most rajtuk, nemes munkájukon

felejtette mindig éberen figyelő szemét. S ahol ez a nyugodt, gondolkozó

szem megpihen,--az megérzi a kéz áldását is. A Regnum Marianum kis

köztársaság, különlegesen kialakult katholikus életközössége a

hercegprímás adománya révén hivatalos pecsétet kapott és meghívót újabb,

nagy feladatokra. Biztos, hogy az új feladatok miatt örül elsősorban a

fejedelmi ajándéknak, mert minden egyes tagja erős, elszánt harcosa a

hitnek és szerető barátja az ifjúságnak. Budapest hitoktatásának

egységes szervezése, Budapest jövő keresztény generációjának, a

keresztény intelligenciának megmentése nem budapesti, nem is esztergom

főegyházmegyei kérdés, hanem elsőrangú országos érdek. A hitoktatók

nagyszabású otthonának megteremtése a Regnum Marianum szellemében közös

ügye a magyar katholikus világnak. A hercegprímás ezt a sürgős, égető

feladatot ismerte fel és kinyújtotta segítő kezét. Másokon a sor, hogy

kövessék példáját. Ez nem jótékonyság, nem is szeretjük ezt a szót

használni, ez kormányzati bölcseség és mérhetetlen erkölcsi haszonnal

járó befektetés. Ezért és csakis ezért írtunk--szokásunktól

eltérően--egy, mindezek nélkül is nagylelkű és jelentős főpapi

adományról. a. j.

Hatósági ruha és cipő. Apránként feleszmélnek kormányzóink s két

rendelettel elibeállanak a vér-és aranyelmélet zsebrákjainak. Lesz

olcsóbb ruha és olcsóbb cipő. Egyelőre ruhát csak korlátolt számban

kaphatnak az arra legjobban rászorulók, viszont a cipőuzsorát egyetlen

szorítással megfékezik. Így azután lehetővé válik, hogy pap, tanító,

jegyző s egyéb hivatalnok egy hónapi fizetésének feláldozásával már

vehessen egy pár cipőt, amelynek megvásárlására egy hónappal ezelőtt

negyedévi fizetésre volt szüksége. Lehet lesz majd, hogy a kereset után

élő művelt középosztály valamelyik páriája a feleségének és gyermekeinek

is kiutalhasson egy-egy cipőfejelést vagy talpalást s az se lesz

ritkaság, ha eső idején szárazlábbal ússza meg az uccát. Mi csupán arra

az egyébként igen egyszerű kérdésre várnánk feleletet, hogy miért vártak

a rendcsinálással negyedfél esztendőt, amikor a háború kitörésekor

egyszerre mindent le lehetett volna foglalni s meg lehetett volna

rendszabályozni. Emlékezünk arra, hogy derék közvetitőink azon időben

még kábultak voltak a rémülettől, azt hitték, hogy becsületeseknek

muszáj lenniök, mert máskép felkötik őket. Akkor még birtak volna velük.

Azóta azután már rájöttek arra, hogy nekik ez a háború tulajdonképen

csak az ő diadalmas offenzivájuk ellenünk és szokásuk szerint megint

győztek. Hogy ezután lassúbb lesz a tempó, az már alig használ az

áldozatoknak.

[Illustration: A király Stemmer László árkászkapitány jelentését fogadja

a harctéren]

[Illustration: Báró Stöger-Steiner közös hadügyminiszter most ünnepelte

negyvenéves szolgálati jubileumát]

[Illustration: A megszállott velencei tartományból. Olasz leány a

kútnál]

Tompa irodalmi hagyatéka. A virágregék és hazafias allegóriák szelíd

szavú költője halála előtt néhány héttel egy könyvalakú, fekete pecsétes

csomagot küldött a jászóvári premontreiekhez megőrzés végett. Közülök

többel jó barátságban volt, Rozsnyón sokszor felkereste őket. A

plébániai anyakönyvlapokból készített burkolatra maga jegyezte fel

óhaját, hogy a csomag 50 év múlva bontandó fel, kiadásából eredő

jövedelem a Tud. Akadémiát illeti. Az 50 év folyó hó 15.-én telik le és

pünkösd harmadnapján a jászói országos levéltár egyik érdekessége a

nyilvánosság elé kerül. Mi van a szerető gonddal őrzött csomagban?

Gyulai Pál és Lévay József nyilatkozatai szerint Tompa kortársaira

vonatkozó anekdoták és persziflázsok, egykorú eseményekre vonatkozó

egyéni bírálatok, melyeket a költő nem akart akkoriban napvilágra

juttatni, nehogy özvegyen hagyott hitvesét kellemetlenségek érjék.

Aligha csalódunk azonban, ha oly költeményeket is várunk, melyekben

Tompa honfiúi bánatát leplezetlenül megírta költészetének ama

korszakában, amidőn a cenzúra miatt csak fátyol alatt mutogathatta

allegóriáiban az elnyomott nemzet sebeit. Bármi legyen a titokzatos

könyvben, közvetlenül és vonatkozásaiban sok érdekességet igér Tompa

életének utolsó szakából.

A kútnál. H. R. hadnagy írja az olasz harctérről az alábbi sorokat: A

megszállott velencei tartományban egy olasz város határában tanyázunk. A

front innen 50-60 kilométerre van; mi biztosító szolgálatot teljesítünk.

Az itt elmenő hadiutat biztosítjuk az utánpótlás számára. Hosszú ideig

nem volt semmi különös dolgunk, csendben töltöttük a napokat és azalatt

„kulturmunkát‟ végeztünk. „Megszelidítettük‟ az olaszokat. A lakosság

egyik része elmenekült a visszavonuló olasz hadsereggel, a másik rész

pedig itthon rekedt, de sokáig nem mert a rejtekhelyekből előjönni. A

vízhiány kényszerítette az elrejtőzködött, bizalmatlan lakosságot, hogy

megkezdje újra a mindennapi forgalmat. A városnak nincs vízvezetéke,

néhány kút látja el vizszükségletét. A legjobb és legbőségesebb vizet

pedig az a kút szolgáltatta, amely a mi tartalékállomásunk közelében

volt. Két öreg, töpörödött olaszt küldtek ide a kúthoz, hogy kikémleljék

a helyzetet. Ezeket úgylátszik arra szánták, hogy az „emberevők‟ e vén

csontokat falják fel először. A következő napon két idősebb asszony

merészkedett a kúthoz és ezek is jó híreket vittek haza. Az ellenséges

katonák nem eszik meg az olaszokat. És egyszer csak annyira helyreállott

a bizalom, hogy két szép olasz leány tünt fel a kútnál. Ezek voltak

aztán az igazi békekövetek. Teljesen helyreállott a bizalom, mi is

bementünk a városba és az olaszok is szabadon jártak-keltek benne.

Rövidesen eltünt minden nyoma az ellenségeskedésnek. A mult héten már

„tarka délutánt‟ rendeztünk a kútnál. Olasz lányok és asszonyok nevettek

a mi katonáink tréfáin. Ezt a nevezetes kutat lefényképeztük és

bemutatjuk önöknek is.

Gabona. Milyen bűvösen hangzó szó lett ez a háború alatt. Valamikor

földszagot hozott a szalonba, most pedig kenyérillatot érzünk utána.

Mindnyájan elismerjük, tudjuk, hogy ez a föld legdrágább kincse, az ég

áldása. Búza, rozs... kenyér... A milliók itthon és az idegenben a nap

minden órájában ezekre gondolnak. Népek sorsa, birodalmak jövője, azon

fordul meg, hogy van-e kenyerük? A hadviselésnek is ez a legfontosabb

fegyvere. A kenyér legyőzi az ellenséget. Ukrainából vonatok, hajók

hozzák a gabonát és rövidesen megérik a román béke vetése is. A román

malmokban a központi hatalmak számára őrölnek. A béke olajágának is

kenyérillata van...

[Illustration: Tábori tüzérsiremlék az olasz harctéren]

[Illustration: A Nővédelmi Bizottság megalakulása. Báró Hazai Samu

vezérezredes előadást tart a hadseregnél alkalmazott nők munkájáról]

Élet. X. évfolyam 19. sz. 1918. május 12 · 第 23 / 33 题