Fekete tóba’,
Fijáhon készűl
Lengyelországba.
Hajlott ága hajlott,
Termött ága termött,
Levelibe’ kis mönyecske
Öleld, a kit szereczcz!
Ezt ölelöm,
Ezt csókolom!
Agygyon isten sok jó esőt,
Mossa össze mind a kettőt!
Dádárom, dádárom,
Gólya giliczécske!
Gólya viszi a Mariskát,
Gólya Mariskáját.
Pé’z vó’nék csöndűlnék,
Rúzsa vó’nék terűlnék,
Mégis kipöndűlnék.
96.
Kis kácsa fürdik
Fekete tóba’,
Annyáhon készűl
Lengyelországba.
Ėgyik ága hajlik,
Másik ága tellik,
Levelibe’ kis mönyecske
Öleld, a kit szereczcz!
Ezt ölelöm,
Mögcsókolom
Szomszéd lėányát,
Hajnal Iluskát.
Szödök szép rúzsát,
Zímolom, zámolom,
Zakatolom.
Hej, baja, baja,
Zűzött virágja.
Mos’ van kedvemre
Ohaj málé,
Meleg málé,
De jó vó’na melegibe.
Haja madár lipit lotty,
Ki tavaly, ki!
_(A játék menete mint az előbbieké.)_
97.
Hajlik a megyfa,
Nagy az árnyéka,
Alatta űl ėgy szép barna mönyecske,
A kit szereczcz, kapd be!
Ezt szeretöm,
Ezt kedvellöm,
Ez az én édös kedvesöm!
Ha pé’z vó’nék pöndűlnék,
Rúzsa vó’nék virúlnék,
Olyan dicső lönnék.
Ég a gyėrtya, ha möggyúttyák,
El is alszik, ha eló’ttyák.
Járjad, járjad jó katuna,
Hagy dobogjék ez az úczcza.
Ej, haj! szögfű szál
De szépen kinyílottál,
Soha el nė hėrvagygyál,
Bokrétának maragygyál!
98.
_(A játszók háttal összeállanak, egy kifordul s mondja:)_
Mos’ gyüttünk innen
Lengyelországbúl,
Lovakat hoztunk,
Nyerögbe fogtuk,
Síkos a talpa,
Aranyos a sarka,
Csillagom, Julcsa,
Fordú’j ki az útra!
99.
Ėgy kis kertöt keríték,
Benne rúzsát űlteték;
Szomszéd lánya rákapék, –
Ėczczör, kéczczör möglesém,
Harmaczczor is möglesém, –
A törvénybe vitetém.
A törvény is asz’onta:
Lánnak való a rúzsa,
Legénnek a bokréta.
Haj föl busa barna.
Alacson patkócska,
Némöt szabócska,
Hajdú Ėlonácska,
A váradi csonka.
Ėgy katunának ėgy paripája,
Két katunának két paripája.
Haj a jégön, a nádason,
Hopp itt a szárazon!
Dijófának ága mellett,
Ága-fának tüze mellett –
Csóró ide lipitlotty!
100.
Új-Várba möntem,
Ėgy csizmát vöttem,
Pirosat vöttem,
Mögpatkóltattam,
Patkólásáér’
Ėgy tallért attam
Török czicza, török macza,
Bársony bariskája. –
Eregygy tė kis lėány,
Mongyad anyád asszonnak:
Süssön súgár pöcsönyét,
Pin’ bort mellé.
Sípolnak, dudálnak
Király udvarába’,
Még sėm ott, még sėm ott,
Kű-palotába’.
Andorjás bokrétás,
Felesége jó tánczos;
Az ura selyöm-szál,
Szó’gálója arany-szál.
Pim, pim, bukó rucza
Mire víraczcz hó’nap?
Hajlott ága hajlott,
Termött ága termött,
Árnyékába’ kis mönyecske,
Öleld, a kit szereczcz!
Ezt ölelöm,
Ezt csókolom.
Szödök szép rúzsát,
Kötök koszorút,
Fejembe töszöm
Gyöngyös koszorút.
Zímondom, zámondom,
Szatyor a vén asszony.
A tálat is mögégetik,
Mégis mögroppantyák.
_(A játék menete ugyanaz, a mi a fennebbieké.)_
101.
_(A gyermekek egymás kezét megfogva hosszu sort képeznek; egy közűlök
vezérnek van kijelölve. Két más gyermek kezeiket összefogva feltartják
és kaput formálnak; ekkor a vezér kezdi a mondókát:)_
_Vezér:_
Kakas isten jó napot!
_Kapus:_
Récze, rucza fogagygya.
Ki s ki népei vattok?
_Vezér:_
Lengyel László jó királyunk!
_Kapus:_
Az is nékünk ellenségünk!
_Vezér:_
Mirűl való ellenségtök?
_Kapus:_
Minapába’ itt járátok,
Hídunk lábát lėtörétök,
Mög sė csináltátok!
_Vezér:_
Ácsok vagyunk, ácsorogunk,
Fenyőfábúl kifaragjuk,
Ingyön aranyozzuk.
_Kapus:_
Hun vöttétök azt az ingyön-aranyat?
_Vezér:_
Föl-fölmöntünk Boldog-asszony kis lányáhon,
Kérvén-kértük, adván-atta.
_Kapus:_
Hazuttok, mer’ loptátok!
_Vezér:_
Sė nem kértük, sė nem loptuk:
Maga jószántábúl atta. – –
Mi a kapu váltsága?
_Kapus:_
Ėgy arany alma.
_(Ekkor a következő ének dalolása közben megindul az egész sereg s a
kapun mind keresztűl bújnak, a hátulsót a kapusok elvámolják s a játék
újból elkezdődik mindaddig, mig a vezérnek minden népe elfogatván, csak
egyedül marad. Ekkor azt körűl fogják s hogy nép nélkűl maradt,
kitapsolják s ezzel vége a játéknak.)_
Nyissad, asszony, kapudat,
Hagy kerű’jem váradat!
A nyúlacska kicsinyke,
Högyet, vőgyet befuttya,
Agaramat fárasztya,
Paripámat futtattya.
Néköm is vó’t kis lányom,
Haját fontam hat ágra,
Hat szál aranyfonálba,
Talpig érő fátyolba.
A Szőlősi udvarát
Mindön délbe’ dobojják,
Annak agygyuk Mariskát,
Ki fölköti bocskorát.
102.
_(A körben állók közűl egy kérdi a középen állótól:)_
– Hová mégy, jámbor?
– Szőllőbe, jámbor.
– Mit viszöl, jámbor?
– Éneköt, jámbor.
– Fújjad a nótáját!
– Nehéz a nótája.
– Lám a lányok hogy mög fujják,
Fujdogá’ják,
Mint mikor a tánczot járják.
_(Most a körben állók dalolják:)_
Haj szénára, szénára,
Széna szakadékra,
Benne forog kis mönyecske,
Öleld, a kit szereczcz!
_(Ekkor a középen álló beránt egyet a körben állók közűl, s azzal együtt
táncz közben dalolja a következőket.)_
Eszt ölelöm,
Eszt csókolom,
Komám asszonya lánya.
Szödök szép rúzsát,
Kötök kocsorúcskát,
Fejemre töszöm
Gyöngyös koszorúmat.
Haj, dúj, dálom,
Tulipántom,
Rozmaringom,
Gyönyörű virágom.
Nė híjjatok ėngöm Turbik Ėlonának,
Csak híjjatok ėngöm Virág Zsugonyának,
Mer’ én vagyok asszonyomnak
Lėtövője, föltövője, bíbor lepedője.
Ėgy katunának két paripája,
Két katunának ėgy paripája.
Addig a házadbúl ki nem mék,
Még három szál gyėrtya el nem ég,
Mikor a negyedik félbe ég:
Akkor tudod, rúzsám, hogy kimék!
_(Ekkor az utóbb berántott marad a kör közepén, a másik a körbe áll; igy
folytatják tovább.)_
103.
Katuna vagy, rúzsám, a löttél,
Noha néköm nagy bút szörzöttél;
Fölkötötted, rúzsám, kardodat,
Visê’je hát isten gondodat!
Kík paradicsom, lilijom,
Kiállottad, rúzsám, jól tudom,
Három szál vesszőre tapodom,
Vagy életre, vagy halá’ra,
De mán tűlled mög köll válnom,
Édösöm!
104.
_(A játszók körbe fogódzva forognak és éneklik:)_
Ispiláng, ispilángi rúzsa!
Rúzsa vó’nék, piros rúzsa,
Piros vó’nék, zsöndűlnék,
Karika vó’nék, gurúlnék.
Kík selyöm rostya,
Piros rozmaringja,
Szödör-szömű szép Zsuzsika
Fordú’j angyal-módra!
_(Kinek a nevét mondják, az kifordúl a körből, a benn maradtak a dalt
ujra kezdik, ki legutólsónak marad, azt megcsipkedik.)_
105.
_Vezér:_
Kijé ez a kapu?
_Kapus:_
Szent Örzsébeté.
_Vezér:_
Átal mögyünk rajta.
_Kapus:_
Vámot vöszünk rajta.
A minap is itt mönétök.
Hídunk lábát lėtörétök,
Föl sė csináltátok.
_Vezér:_
Ácsok vagyunk, hát faragunk,
Ingyön aranyozunk.
_Kapus:_
Hun vöttétök ingyön-aranytokat?
_Vezér:_
Elmöntönk Boldog asszonhon,
Kérvén kértük,
Adván atták,
Tekenyővel mérték.
_Kapus:_
Nem rabolunk, nem,
Csak a legutó’sót
_(Ekkor a kapun átbujnak, s a kapusok elrabolják az utólsót, mire a
vezér mondja:)_
Sí’junk, rí’juk,
Elfogyott a mi seregünk!
106.
Csicsörgős ajtaja,
Sétáros kapuja –
Benne fekszik Csitri Panni,
Húzzátok a tánczra,
Fölkereködött a szoknyája,
Nagy szerelmet hajt a.
Fárúl esött rongyos guba
Vesd a gėrėndába.
Haj! haj! mönnyei kecske,
Gyönge mönyecske.
Az elejin, az elejin
Csak gyorsan mönnyünk,
A hátú’ján, a hátú’ján
Csak dobot üssünk!
Happ ide mocskos,
Part ide dombos,
Czo ki bocskoros!
_(A játszó sereg nagy kört képezve dalolja a jenebbi verset, a szintén
forgó kör közepén egy pár tánczol, a tánczosok egyike, az a ki előbb
bement, a dal végeztével kijő s a körbe áll s egy másik megy be helyette
s tánczol az ott maradttal, a kör forogva újra dalolja a verset s igy
folytatják tovább.)_
107.
Sűl a könyér, sűl, sűl,
Még a gazda haza gyün. –
Sűl a könyér, sűl, sül,
Még a gazda haza gyün… satt.
_(Egy gyermek, a gazda, elmegy a templomba; egy más, a szolgáló, otthon
marad, süti a kenyeret; a többi gyermek hosszan egymás ölébe űl, a
hátúlsó a kemencze, a többi a kenyér, a legelső és legkisebb a czipó;
mindegyik az ölében ülőt szorosan átkarolva ringatja a fönebbi dal
dúdolása közben. – Mig a gazda, ki elmenete előtt megolvasta a kenyeret,
oda jár: addig a szolgáló eldugja a czipót. Midőn haza jön a gazda, újra
megolvasva a kenyeret, kérdi a szolgálótól:)_
Hát a czipót hova tötted?
_(az vagy ezt mondja:)_
Felit mögöttem,
Felit a kúdúsnak attam.
Vagy:
Felit mögöttem,
Felit a kútba vetöttem.
_(ha az előbbi feleletet adja, nem bántja, de ha az utóbbit: akkor
összefont kendővel veri mindaddig, míg elő nem keríti; ezután a kenyeret
kezdik kiszedni s minthogy a gyermekek egymást erősen tartják, nehéz a
munka, a gazda ismét megveri a szolgálót gondatlanságáért, hogy miért
ragadtak össze a kenyerek? midőn mind kiszedik, végűl a kemenczét is
kimozdítják helyéből s a játékot újra kezdik.)_
108.
Tüzet viszök, nem láttyátok,
Ha láttyátok sė mon’gyátok.
Tüzet viszök, nem láttyátok,
Ha láttyátok, sė mon’gyátok!…
_(A játszó csoport körbe áll, egy gyermek a kört kezében összefont
kendővel a fönnebbi sorok dallása közben kivűlről kerűlgeti, míg egyszer
valamelyiknek a körben állók közűl hátához vágja a kendőt; erre az
kiugrik, s ha eléri amazt, – kinek háromszor kell megkerűlni a kört, s
csak ekkor állhat be az őtet kergető helyére, – jól elhányja. Aztán emez
kerűlgeti a kört, s igy folytatják tovább.)_
109.
Meleg czipót öhetném,
Hideg vizet ihatnám.
Meleg czipót öhetném,
Hideg vizet ihatnám…
_(A gyermekek összefogózva körbe állanak, a körön kivül egy gyermeket
egy másik a fennebbi sorok dalolása közben összefont kendővel kerget, ha
beéri, üti a hátát, így megkerűlve háromszor a kört, az elől szaladó
kiránt egget a körből, maga pedig annak a helyére áll, ekkor az ujonnan
kirántott kapja föl a kendőt, s veri amazt, ha utól éri; – igy tovább.)_
110.
Kinn a bárány,
Benn a farkas…
Kinn a bárány,
Benn a farkas…
_(Egy fiu, a farkas, hosszu árokban áll, melyen a többi gyermekek, a
bárányok, ugrálnak keresztűl a fennebbi sorokat dalolva. A kit a farkas
ugrás közben megkap, az lesz a farkas. Olykor megesik, hogy valami
vérevett gyermek lesz a farkas, ilyenkor a virgonczabbak, kettő, három,
belemennek az árok végébe, s lekuczorodva a lusta farkast ilyképen
gúnyolják: „Farkas házába êê…“ (êêlni a gyermek nyelven annyit tesz =
csúnyitani, rusnyítani stb.) itt az e betüt mindkét helyt oly nyöszörgő
hangon elnyujtva mondják.)_
111.
– Agyon szitát komám asszony!
– Kerű’j hátúl, a szögön van.
_(A gyermekek hosszan egymás elébe állanak, egy az első elébe megy,
kihez az első sort intézi, melyre az a második sorral felel. Ekkor a
szitát kérő a csoport hátulja felé szalad, ha a végűl állót, mielőtt az
az első elébe ért volna, elkapja: akkor ő megy az első elébe, s az, a
kit elfogott, kéri a szitát ő tőle, s igy folytatják tovább.)_
112.
_(A gyermekek párosával egymás elébe állanak, az első pár előtt négy-öt
lépésnyire áll egy gyermek, a macska, ettől a leghátul álló pár egyike
kérdi:)_
Czicza macza melyik szömöd fáj?
_Macska:_
Mind a kettő ėgyformán.
_(ekkor a pár vet, azaz egyik egy oldalra, másik más oldalra szalad s
azon igyekeznek, hogy a macskát megkerülve összeérhessenek; ha a macska
nem tudja egyiket sem elfogni, akkor a pár előlre áll, s a hátul maradt
pár vet; ha pedig elfogja, avval, kit megfogott, elől áll, s a másik,
kinek párját elfogta, lesz helyébe a macska. Ha a macska hat esztendős,
azaz ha hat pár vetett már s nem tudott közűlök egyet sem elfogni, akkor
megpörzsölik, mely abból áll, hogy az egész csoport rászalad, s
megcsipkedik; ezután ismét ujra kezdik a játékot.)_
113.
_(A gyermekek összefogózva nagy kört képeznek, melyben a biró egy
tergenyés szamárral keringöl s az alábbi dalt dúdoja; a ki elneveti
magát: attól zálogot vesz, s azt a szamárra feltéve ujra kezdi a dalt.)_
Ó kútba tekinték,
Selyöm szálat szakajték.
Kinek látom mosolygását:
Bíró szödi zálogását.
Kukuríkú!
114. SZÖMBÉZÉS.
Itt csörög, itt pattog
Három véka magyaró!
Itt csörög, itt pattog
Három véka magyaró!…
_(A játszó gyermekek egy társuknak bekötik a szemét s ez a szömbe, a
többiek ezt a fennebbi sorok dalolása közben körül tapsolják, s ide oda
futkároznak, szökdécselnek előtte; a kit közűlök a szömbe megfog, az
lesz helyébe szömbévé.)_
115. BÚVÓCSKA.
_(Egy csoport gyermek elbúvik, egyik egy helyre, másik más helyre; a
másik csoport, mely addig oly helyen volt, honnan nem láthatta, hogy
amazok hova bujtak, – keresésökre akkor indul az alább következő versike
dalolása mellett, mikor az elbujtak közűl valamelyik azt kiáltja:
„szabad!“ – az elbúttakat mindaddig keresik, mig mind fel nem találják,
azután ezek bujnak s amazok keresik emezeket.)_
Bújj, bújj, ha bújhaczcz,
Kerék alá lapúlhaczcz.[30]
116. A CSABLÉZÁS.
_(A puha földre leűl két gyermek játszani, először is kimérnek mind
egyikőjük számára egy arasznyi hosszú és felényi széles négyszögü tért.
Akkor az egyik egy bicskát vesz elő, s azt minden ujjáról sorban egymás
után a földre csapja le, úgy, hogy a bicska a puha földben kiálljon; a
tiz ujj után a két tenyérből és a két kéz-fejről, nem különben a fogak
közűl is kell így vetni. Végre két ujj közé fogva a kés hegyét, mondja:
„Édös kis bicskám ájj ki néköm sinkára!“ – aztán: „Édös kis bicskám ájj
ki néköm bötűre!“ – Ha mindezeket megtette s a bicska mindannyiszor
kiállott: most a bekerített térben annyi keskeny húzást tesz
egymásmellé, a hányszor a bicska kiállott; akkor ujra kezdi. De
rendszerint a második vagy harmadik vetésnél nem igen tud tovább menni,
a bicska nem áll ki, hanem eldűl, s a másik gyermeknek adja át, s az
szintén elkezdi a vetést. Igy felváltva folytatják mindaddig, mig
valamelyiknek a tere, melyet legelőször kimértek, egészen fel nincs
hasogatva; ekkor a nyertes a másikkal összekapartatja a felhasigatott
földet s az azt a markába véve, kénytelen féllábon sántikálva
szem-behunyva oda vinni, a hova a nyertes akarja. Midőn elindul a
földdel, amaz egy összefont kendővel megy mindenütt utána, s szüntelenűl
ezt hajtja:)_
Tödd lė kutya a lábod,
Ha lėtöszöd: mögbánod!
_(Végre valahová letéteti vele a földet, s visszakiséri
csivirgős-csavargós uton oda, a hol játszottak. Ekkor ismét elő veszi,
üti veri a hátát s ezt mondja:)_
Fijad után barna!
Fijad után barna!
_(s hajtja mindaddig, mig amaz a földet meg nem találja; hanem ekkor
szélről köti a derest, mert a másik, ha beéri, hozzá vágja a megtalált
földet. Aztán ujra kezdik a játékot.)_
117. LABDÁZÓ MONDÓKA.
Ėgy előre,
Két kettőre,
Három hatra,
Hat kilenczre,
Tő’csd ki tízre,
Mégis tízre,
Tizenėgyre.
Ez elejtő,
E fölkapó,
E jó hátba
Bufogtató,
Te’jes tizenkettő!
_(A gyermek labdázás közben a fennebbi sorokat dalolja, az utolsó sornál
azon társát, ki hozzá legközelebb áll, hátba üti a labdával, ez a
lapta-máj.)_
118. HINTÁZÓ MONDÓKÁK.
I.
Hinta!
Palinta!
Karácsonyi
Kis Kata!
II.
Ėgy üveg alma,
Két üveg alma,
Három üveg alma,
Négy üveg alma,
Öt üveg alma,
Hat üveg alma,
Hét üveg alma,
Nyó’cz üveg alma,
Kilencz üveg alma,
Tíz üveg alma.
Tíz, tíz, tiszta víz,
Ingöm, gatyám csupa víz.
Szá’jj lė barát a híntárúl,
Nem a tė pé’zöd ára!
Pé’zöm ára, pé’zöm ára,
Száz forintom ára!
Kis kertöt csinálok,
Abba rúzsát űltetök;
Lánnak való a rúzsa,
Legénnek a bokréta.
III.
Ėgy, érik a megygy,
Kettő, feneketlen teknyő,
Három, én bizon nem várom,
Négy, biz’ oda nem mégy,
Öt, esik a köd,
Hat, hasad a pad,
Hét, múlik a hét,
Nyó’cz, üres a pó’cz,
Kilencz, Kis Ferencz,
Tíz, tiszta víz,
Tekenyőbe’ bugyborék.
Két csuprot összekoczogtatunk,
Avval harangozunk,
IV.
Ėgy,
Kettő,
Három,
Négy,
Öt,
Hat,
Hét,
Nyó’cz,
Kilencz,
Tíz.
Tekenyőbe’ tiszta víz,
Kis kertöt locsolni.
Minek az a kis kert?
Tököt termeszteni.
Minek az a tök?
Disznókat hízlalni.
Minek az a disznó?
Hájat szödögetni.
Minek az a háj?
Szekereket, kocsikat
Vélle kenögetni.
Minek az a kocsi?
Asszonyokat, lányokat
Rajta hordogatni.
Hová kívánkozol?
A kakas-űlőbe,
Még annál is fölyebb,
Torom tetejibe!
_(S ekkor a hintázót jól fellökik.)_
119.
Csön, csön gyűrű,
Kallan gyűrű,
Nállad, nállad
Arany gyűrű.
Kérd ki, kérd ki
Kis fijátúl,
Ellenbéli
Szomszégyátúl.
Itt csörög.
Itt pattog,
Ettűl kéröm,
Ez agygya ki,
Salyátáné,
Bodzáné,
Kis királyné,
Kapitánné,
Vesd ki Csutoráné!
Az arany dáré,
Dáspitáré,
Szőlő görbicz
Görbicz kóró,
Sárkány,
Sárfé,
Lapta-bél,
Bubuczki!
Tök, tök dinnye,
Bodrog dinnye,
Ző’d ága,
Ző’d levele,
Piros bora,
Borhajtója.
Én tudom,
Ángyom tugygya,
A ki tugygya,
Ki nė mongya!
Bubuczki!
_(A gyermekek összetett tenyérrel sorba űlnek, egy, szintén összetett
tenyerét, melyben egy gyűrű van, mindegyik tenyerében végig huzza s a
gyűrűt valamelyiknek kezében hagyja. Ekkor egy másik elkezdi a fennebbi
verset mondani, mindenik soránál másikra mutat, kire az utólsó sor esik:
az kinyitja markát, ha nincs nála a gyűrű: az előbbi a mondókát ujra
kezdi; ha pedig nála van, az a ki kereste, a megtalált gyűrüt az elöbbi
mód szerint eldugja, s emez, a kinél volt, kezdi keresni, míg rá nem
talál. Igy folytatják tovább.)_
120.
Ėgy ágy hagyma,
Hatvan dinnye,
Cserép a feneke.
Lėány, lėány, hun a tyúknak a fija?
Széjjel ide szalada.
Csűr ide, csűr amoda,
Koczkivári dombra. –
Az erdélyi vajda
Ėgy tábort indíta,
Az ű táborába
Ėgy asszont kivána.
Hívassunk!
Hívassunk! –
Gyűjjön ki kend asszony!
_(A leány gyermekek körbe állanak, kettő a körben állókat kivülről
kerűlgeti, a második az első befont haját fogja. A körben állók dalolják
a dalt, melynek végeztével az első körűl járó kiránt egyet a körből s
annak helyére áll, ez pedig megfogja a másik haját, ki előbb az elsőét
fogta s a játékot tovább folytatják.)_
121.
Arany lilijomszál
Ugorgy a Dunába,
Támaszd mög ó’dalad
Az egész világba,
Símítkozzál,
És mögmosgyál,
És mögtürűlközzél!
_(A gyermekek körbe állanak, egy a kör közepére; mikor vége a dalnak, a
középen álló megtörölközik valamelyiknek a kötőjébe, s emez áll a
középre, amaz pedig ennek a helyére, s a dalt ujra kezdik.)_
122.
_(Egy gyermek, a kertész, a többi gyermekeket sorba űlteti, jön egy
útas, megáll a kertész előtt s igy szól:)_
_Utas:_
Kakas isten jó napot!
_Kertész:_
Récze, rucza fogagygya!
Mér’ gyüttél?
_Utas:_
Dinnyéér’.
_Kertész:_
Mos’ vittél.
_Utas:_
Pap kutyái rám szalattak,
Mind a fejihön vágtam.
_Kertész:_
Szakícscs ėgyet, ha birsz.
_(Ekkor az utas megkopogtatja a sorban ülők fejeit s egyet közűlök
elvisz, a többiekre azt mondja, még éretlenek; igy folytatják tovább,
mig mind el nem hordja, ekkor a játékot ujra kezdik.)_
123.
_(A gyermekek összefogózva körbe állnak, egy gyermek, a pásztor, a körön
kivűl, egy másik, a kecske, a körön belől áll.)_
_Pásztor:_
Kecske, kecske, mit keresöl a szőllőbe?
_Kecske:_
Szőllőt önnék, ha vó’na.
_Pásztor:_
Hát ha kikergetlek?
_Kecske:_
Itt is ėgy lyuk, emitt is ėgy lyuk,
Hátúl is ėgy lyuk!…
_(Ekkor a pásztor kergeti a kecskét, az bujkál keresztűl-kasúl a
gyermekek fentartott kezei alatt, kik a kecskét szabadon, minden akadály
nélkül bocsátják, de a pásztort nem igen; ha a pásztor a kecskét
elfogja, akkor mindketten a körbe állnak, más kettő jön ki, egyik lesz a
pásztor, másik a kecske s igy folytatják tovább.)_
124.
_Pásztor:_
Kecske, kecske, mit csinálsz a szőllőbe’?
_Kecske:_
Szőllöt önnek, ha vó’na.
_Pásztor:_
Tė kapáltad?
_Kecske:_
Én ám!
_Pásztor:_
Tė gyomláltad?
_Kecske:_
Én ám!
_Pásztor:_
Hát ha mögfoglak?!
_Kecske:_
Itt is ėgy lyuk, amott is ėgy lyuk’ hátúl is ėgy lyuk!
_(A játék menete, a mi az előbbié.)_
125.
_(Egy leány a gazdasszony, egy másik a libapásztor, a többiek a libák.)_
_Gazdasszony:_
Gyere haza szó’gáló!
_Libapásztor:_
Nem möhetök!
Kertöm alatt
Fijas farkas,
Mögöszi libámat.
_Gazdasszony:_
Mibe’ mosdik?
_Libapásztor:_
Aranyos teknyőbe.
_Gazdasszony:_
Mibe türűlközik?
_Libapásztor:_
Selyöm keszkenőbe’. –
His, his haza libuskáim!
_(Ekkor a farkas a futók közül egyet kettőt elfog s eldugja őket, a
gazdasszony megolvasván a libákat a hiányzók keresésére indul.)_
_Gazdasszony:_
Hol vannak a libáim?
_Farkas:_
Tüske útra möntek.
_Gazdasszony:_
Tüske úton nincsenek!
_Farkas:_
Köves útra möntek.
_(A libák gágogni kezdenek.)_
_Gazdasszony:_
Mi van a palláson?
_Farkas:_
Öreg anyám dijót adott,
A macskák zörgetik.
_(Ekkor a libák előszaladnak, a farkas fut, a gazdasszony utána s ha
beéri, jól megcsipkedi; aztán a játékot újra kezdik.)_
126.
_(A gyermekek sorba ülnek, egy közülök lesz sugdosó, egy angyal és egy
ördög. A sugdosó az angyalt és ördögöt különböző irányban eltávolitja a
többiektől, ekkor a sorban ülők mindegyikének titkon valami tárgy- vagy
virágnevet ád, ekkor a játék megkezdődik. Előbb jő az angyal, megáll egy
bottal a sugdosóval szemközt s igy szól:)_
_Angyal:_
Csüng, csüng az angyal ėgy nagy aranyos bottal.
_Sugdosó:_
Mit keres?
_Angyal:_
Arany csüngő-büngő kis templomot.
_(Ha a titkon elnevezettek közt van, a mit kér, az feláll s elmegy az
angyallal, – s ha nincs, mondja a)_
_Sugdosó:_
Ki möheczcz! Kosár a fenekedbe!
_(Azután jön sántikálva az ördög, megáll a sugdosó előtt s mondja:)_
_Ördög:_
Ling, long az ördög ėgy nagy tyúksz… s bottal!
_Sugdosó:_
Mit keres?
_Ördög:_
Arany csüngő-büngő, gyémánttal fölczifrázott kis rúzsát!
_(Ha van elviszi, ha nincs, mondja a)_
_Sugdosó:_
Ki möheczcz, kosár a fenekedbe!
_(Igy megy a játék mindaddig, míg az angyal és ördög felváltva
kitalálják a neveket s a gyermekeket egyenként elhordják. Ekkor mind az
angyaléit mind az ördögéit az angyal és ördög megpróbálják, ugyanis a
gyermek egyik kezét megfogja az angyal, másikat pedig az ördög s azt
ezen vers dalolása közben:)_
Jércze vagy-ė?
Kakas vagy-ė? –
Vágj s...be, vágj, vágj!
_(előre s hátra menesztik; a fönnebbi dalt háromszor mondják el, ez
alatt mindegyre ránczigálják, s a melyik ezen megkisértés alatt magát
elneveti: az az ördögé, a ki pedig ezt mosolygás nélkül kiállja, az az
angyalé; igy megtudván ki melyiké, a játékot újra kezdik.)_
127.
_Gazda:_
Mér’ kerűlgeti kend az én házam tájékát?
_Kérő:_
Mer’ szeretöm a ken’ lányát, Pannát!
_Gazda:_
Én nem adom én lányomat
Selyöm ruha né’kűl,
Hintó-kocsi né’kűl;
A hintóba száz ló lögyön,
Mind a száznak aranyos farka lögyön!
_Kérő:_
Én elviszöm Lipitomba, Lopotomba,
Szá’j kezemhön, tanú’j tűllem!
_Gazda:_
Aranyos lögyön az ingválla!
_A körben állók:_
Tetves lögyön a bundája!
_(A játszók körbe állanak. A gazda a közepén áll, a kérő kivűlről
kerülgeti a kört. Ha a kérő leányt kiván, a gazda kérdésére a fent
látható módon válaszol, ha pedig fiút, akkor ezen szavakkal: „Mer’
szeretöm a ken’ fiát…“ s egyet megnevez a játszók közül. A vers
végeztével a kért személy belefogózkodik a kérő ruhájába s vele együtt
kerűlgeti a kört; igy folytatják tovább, míg a gazda egyedül nem
marad.)_
128.
_Útas:_
Hajlik az erdő,
Ző’dűl a mező.
Járok magam ėgyedűl,
Félök magam ėgyedűl,
Király uram! király uram!
Kit aczcz néköm,
Kivel haza mönnyek?
_Király:_
Kádár Marist.
_Útas:_
Nem szeretöm én azt,
Nem kedvellöm én azt,
Rút ű maga, rút ruhája,
Tetves a bundája.
Hajlik az erdő,
Ző’dűl a mező.
Járok magam ėgyedűl,
Félök magam ėgyedűl.
Király uram! király uram!
Kit aczcz néköm,
Kivel haza mönnyek?
_Király:_
Gojdár Julcsát.
_Útas:_
Szeretöm én azt,
Kedvellöm én azt,
Szép ű maga, szép ruhája,
Patyolat ingválla!
_(A gyermekek összefogózva kört képeznek; egy, a király, a kör kőzepén
áll, a körön kivül az útas, s ez mondja a mondókának egyszer az első
felét, melynek végével a király egyet a körben állók közül a fent
látható módon megnevez. Erre megint az útas mondja a mondóka második
részét, mikor ezt elvégzi, ismét elől kezdi a mondóka első részét; erre
a király mást nevez meg, mire az utas, ki a kört kivülről mindegyre
kerülgeti, mondja a vers utolsó részét, s ennek végeztével a
kiválasztottat magával viszi. Ezt folytatják mindaddig, míg az útas a
körben állókat mind elkéri s a király egyedűl marad, kit ekkor
kinevetnek, kitapsolnak s a játékot ujra kezdik.)_
129.
Mi van ma? mi van ma?
Piros pünkös’ napja,
Hó’nap lösz, hónap lösz
A második napja.
Jó legén jól mögfogd
Lovadnak kantárját,
Hogy el nė tapossa[31]
A pünkösti rúzsát.
Lányok vattok, szépek vattok,
Piros az orczátok,
Ker’be möntök, rúzsát szöttök –
Szakad szivem rátok.
Bėméne Ilus asszony
Gömbölyű szoknyába’,
Láték nálla piros almát,
Veté kelebėbe,[32]
Viszi haza ű fijának,
Fehér Andorjásnak;
Andorjás bokrétás,
Felesége jó tánczos,
Az úra selyöm szál,
Szó’gálója arany szál…
_(Kis leánykák pünköst napján, fejökre pünkösti rózsából kötött koszorút
téve, felöltöznek fehérbe, bejárják a falut házanként, minden ház előtt
körbe állva körűl fogják egyik társukat, a pűnkösti királynét; ez egyet
a körben állók közűl beránt, azzal tánczol, a többiek szintén párosával
tánczolnak s dalolják a fenebbi verset. A táncz és dal végeztével a
házbeliek ajándékkal bocsátják őket tova.)_
130.