van lyukgatva apró kis vermekkel: mindenikben egy katona fekszik. Hol
van az, akit én keresek? Merre vagy szegény kis öcsém? Hozzád kiáltok,
halld meg az én szómat, hiszen jól ismered.
Kérdezem az ezernyi ezer halott ezredeket: nem tud róla senki. Lefestem
nekik az én kis katonámat: szőke haja, szőke bajusza volt, az arca
sovány és fehér, a szeme világoskék. Rendesen szomorú volt, mert előre
megmondta, hogy a halálba megy. A menése ám fürge volt, mint a fiatal
szarvasé; a fejét soha nem hajtotta le, mindig előre nézett. Két fehér
csillag a chargeja; káplár volt az én öcsém. Hiába beszélek: nem tud
róla senki.
Szaladok tovább.
Félek, hogy elmúlik az idő s én elkésem. Soha rá nem találok kis
katonámra; akkor hogy menjek vissza édes anyámhoz, mit mondjak neki?
Ezek itt orosz sírok. A dombokon szürke kucsmás kozákok és lapos sapkás
gyalogosok ülnek. Hátha ezek látták az én öcsémet? Oroszok, ruszok,
moszkoviták, muszkák: nem láttatok rohamkor veletek szemben egy kis
magyar katonát? Honvédet? Tudjátok, honvédet? Szőke haja, szőke bajusza
volt, az arca sovány és fehér, a szeme világoskék. Futása fürge, mint a
fiatal szarvasé; a fejét soha nem hajtotta le, mindig előre nézett.
Rohamkor is előre nézett. Két fehér csillag reszketett a bluzán, káplár
volt az én kis öcsém. Szóljatok hát: nem láttátok valahol?
Az orosz szellemek szomorúan bámúlnak rám, hiszen nem értik magyar
szavamat. Óh, hogy a halottak sem értik a fájdalom beszédét!
De még nincs vége mindennek. Hahó! Ott új sír-ezredek! Germán csúcsos
sisakokat látok. Kik vagytok, vitézek? Nem a Hindenburg táborából
maradtatok itt? Megálljatok csak: nem ti vagytok a huszadik hadosztály
elesettjei? Az öcsém is oda volt beosztva; bizonyosan ismertétek! Szőke
haja, szőke bajusza volt, az arca sovány és fehér, szeme világoskék.
Futása fürge, mint a fiatal szarvasé, a fejét soha nem hajtotta le,
mindig előre nézett. Két fehér csillag ragyogott a bluzán, káplár volt
az én öcsém. Óh, szóljatok hát, mi történt vele? Hova lett?
A germán szellemek nem-et intenek. És távolba mutatnak jobb kezükkel.
Arra nézek: mi van ott? Sík pusztaság, határtalan havas mezők; kis
Szibériák, a nagy borzasztó Oroszország küszöbe.
Mit mutattok arra, ti szőke Lohengrin-fejek? Csak nem azt akarjátok
mondani, hogy…?
Óh Istenem, magyar nép istene! Fogj kézen és vezess. Nekem meg kell
találnom szegény öcsémet.
Most már elmaradnak a sűrű sírok, csak a havas pusztaság nő
határtalanná. Idegen ország földjén járok. Nyomorult falvak húzódnak el
mellettem s néha nagy városok úsznak elébem. Mintha a levegőben
lábolnék: a fekete-fehér föld visszafelé fut alattam. Nem tudom, mennyi
ideje bolyongok; nincs nappalom és nincs éjszakám, csak kétségbeesésem
percei hullanak szakadatlanúl.
Különös, vörös város vadonába tévelyedek. Mindenkit megszólítok,
senkisem ért. Jaj, igaz, hiszen ez itt Oroszország, a rémséges, jégverem
Oroszország! Megálljatok, ti néma, sebesült katonák, nem láttátok az én
szegény öcsémet? A haja szőke, az arca fehér, a szeme kék…
Milliom és milliom ember él, de az én öcsémet egyikben sem ismerem föl.
Százezer és százezer halott aluszik kis sírokban, de az én öcsém
szelleme nem vírraszt a keresztes, fejfás dombokon.
Tovább, tovább!
Megbotlom valamiben. Rohanásomban megállok. Mi ez itt a lábom alatt? Ah,
kidőlt fejfa; fekete sírhalomőr. Gazdája nevét már lemosta az idő; csak
öt különös betű gyászol rajta: A. B. F. R. A. Istenem, hiszen ez magyar
sír, kálvinista halott fejfája. Itt egy ember aluszik: „_A boldog
feltámadás reménye alatt._“ Ki vagy, te bízó szellem, aki hiszed az új
életet? Felelj! Miért nem kiáltod lelkembe kilobbant nevedet? Ki fejti
meg rejtelmedet, sötét öt betű? Ki nyugoszik itt a boldog feltámadás
reménye alatt?
Hűs szél csapja meg arcomat. Széttekintek a világ temetőjében és
megdöbbenek. Hiszen ez itt a mi városi temetőnk, a mi szegény katonáink
havas országa. Hol jártam, hova tévelyedtem?
Most haza kellene mennem és megvídítanom édes anyánkat, hogy az öcsém
él, él, boldogan él! Két fehér csillag ragyog a bluzán, a piros szalagon
arany kereszt. A haja szőke most is, az arca fehér, a szeme kék…
Hol vagy, kis katonám? Hát egy sír sem jutott neked az óriás temetőben,
mely a Visztulától a Száváig, a Szávától a Kolubaráig ér?
Mikor találkozunk, a boldog feltámadás reménye alatt? Mikor?
TARTALOM.
Balgatag szerelem 3
A kém 30
Vass Mihály jó napja 47
Julis néni elkésett 56
A lengyel herceg 64
Köd ült a lelkemen 78
Álom 86
A. B. F. R. A. 95
Oláh Gábor könyvei:
Költemények 1904–1906. Singer és Wolfner.
Keletiek nyugaton. 1908. Hegedüs és Sándor, Debreczen.
Az élet lobogója alatt. Versek. 1908. Franklin-Társulat.
Sámson. Költői elbeszélés. 1908. Franklin-Társulat.
Gondolatok felhőfutása. Versek. 1909. Singer és Wolfner.
Petőfi képzelete. 1909. Franklin-Társulat.
Korunk hőse. Verses regény. 1909. Franklin-Társulat.
Istenek alkonyata. Versek. 1909. Singer és Wolfner.
Irói arcképek. 1910. Singer és Wolfner.
Viola elbukott. Versek. 1911. Franklin-Társulat.
Az embernek fia. Dráma. 1912. Hegedüs és Sándor. Debreczen.
Szegény magyarok. Regény, I–II. kötet. 1914. Csáthy Ferencz, Debreczen.
Laura fátyola. Új versek. 1918. Csáthy Ferencz, Debreczen.
CSÁTHY FERENCZ
m. kir. tudományegyetemi könyvkereskedésének könyvkiadóosztályában
megjelent és minden hazai könyvkereskedésben kapható:
OLÁH GÁBOR
SZEGÉNY MAGYAROK
KÉT KÖTETES REGÉNYE
657 oldalnyi terjedelemben, a legfinomabb famentes papiron, izléses
kiállitásban, díszes címlappal.
Ez a regény az újabbkori Magyarország belső, lelki életét festi, néhány
tipikus alakjában a magyarságnak. A multaktól elszakadni nem tudó apák
és a jövőre esküvő fiak harca; a Nyugatért sóvárgás; parányiságunk
lélekvesztőjének istenkisértő útja a nagy fajok oceánján; művészetimádás
és kenyértelenség, socialis hajnalok és esztelen mámorba fulladó
éjszakák; lobogó szerelmek és fáradt kétségbeesések; Budapest fiatalos
nagyotakarása; a vidék tespesztő unalma, fakó mozdíthatatlansága;
szabadgondolkodó diákok, nyomorgó művészek, zártlelkű arisztokraták és
humoros plebejusok: mint egy eleven mozgókép alakjai, jelenetei, színes
forgatagban suhannak el előttünk. A magyarság Don Quijote-i
szélmalomharcának gyásza és furcsasága egymástváltó árnyék- és
fényfoltokban reszket át a lirai nyugtalansággal haladó történeten. A
huszadik század magyar ifjúságának regénye ez a regény.
A két vaskos kötet bolti ára csak 12 korona,
mely nemcsak olcsóságánál és díszes kiállításánál fogva, de lebilincselő
és érdekfeszítő tartalmánál fogva a legkellemesebb olvasmánya úgy az
ifjaknak, mint felnőtteknek egyaránt.
CSÁTHY FERENCZ
m. kir. tudományegyetemi könyvkereskedésének könyvkiadóosztályában
megjelent és minden hazai könyvkereskedésben kapható:
OLÁH GÁBOR
Laura Fátyola
ÚJ VERSEK.
Szerző új költeményében is a gondolatok mélysége, eredetisége, gazdag
változatossága, csodás nyelvkészsége, magyaros muzsikája ragad el
bennünket. A tüzes szerelmet mélységes vágyakat éneklő költeményeken
kívül sok oly vers van a gyűjteményben, mely a mostani világháború
hatalmas viharait, végtelen szenvedéseit az új szárnyakra kapott magyar
derékséget klasszikus szépségű sorokban örökíti meg az utódok számára
A díszesen kiállitott verskötet ára 5 – korona.
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
23 |És féltem za |És féltem az
25 |a szegényt doktort |a szegény doktort
27 |lehetetlen: lehetetlen: |lehetetlen: lehetetlen.
28 |te üdvösséges te… |te üdvösséges, te…
28 |mellőlem Halálos |mellőlem. Halálos
29 |Lenéztem a háhorgó |Lenéztem a háborgó
32 |ügyvéd, ak |ügyvéd, aki
39 |oj ális érzelmekkel |lojális érzelmekkel
41 |felsőségesen. Megállj csak |felsőségesen. – Megállj csak
43 |főkapifány és gárdája |főkapitány és gárdája
51 |kérleli a Villamot |kérleli a Villámot
57 |átyolozta be |fátyolozta be
57 |vá-vádolóan, siratóan |vádolóan, siratóan
59 |Egy korona Igen |Egy korona? Igen
65 |jövőtöket, assszonytestvéreim; |jövőtöket, asszonytestvéreim;
71 |kezdet lehűlni |kezdett lehűlni
74 |hátra van Nem |hátra van. Nem
88 |kérdeztem. Mi |kérdeztem. – Mi
90 |nőttek, a a játékvárosocskák |nőttek, a játékvárosocskák
101 |A B. F. R. A. |A. B. F. R. A.]