1849. október elején volt.
A magyar szabadságharcz tábora le volt már fegyverezve; de még állt
Komárom vára és benne harminczezernyi vitéz honvéd sereg, Klapka
vezénylete alatt.
Hirlap nem volt: – egy sem volt. Hanem azért a hír járt – a maga lábán.
Táviró sem volt, vasút sem volt. Telefon – az volt: ágyú. Ez az igazi
távbeszélő.
Senki sem akart megnyugodni abban a gondolatban, hogy már mindennek
vége.
Jön a török az Alduna felől nagy sereggel.
Jönnek Ázsiából a honn maradt ős-magyarok, hét vezérrel, hétezer
sátorral újra elfoglalni Attila örökét.
Jön Palmerston az angol flottával; jön Napoleon a franczia sereggel: nem
engedik, hogy Magyarországot elfoglalja a muszka.
Ezeket a híreket természetesen Budán is meghallották.
Azaz, hogy bocsánat, Buda nem volt. Az egy romhalmaz volt. Pestből is
hiányzott az egész Dunasor. Nemcsak az új palotasor, hanem a mi mögötte
van: redut, angol királynő és a többi.
Tehát a Neugebäudet akartam mondani. Ott volt az új hatalom szeme s
füle.
Zsandárok már voltak.
A Gellérthegyen még semmi czitadella nem volt: hanem egy őrház volt
felállítva, a honnan éjjel-nappal meg lehetett látni, hogy mi történik
odaalant. A zsandárok folyton czirkáltak az utczákon, az erdei útakon s
hordták a rapportot a rendőrségre.
A Svábhegyen az «óránál» is volt egy rendőrállomás, aztán meg a «hét
ház»-nál.
Egyszer csak hozzák hírűl a zsandárok a rendőrfőnöknek, hogy a svábhegyi
erdők között fölöttébb gyanús tünemények észlelhetők.
Éjjel tíz órakor (októberben akkor már éjjel van) több nap egymás után
rögtön keletkező fény támad a hegyek között, mely több ízben irányt
változtat. Egyszer a Sashegy felé villan, máskor a Kakukhegy felé:
el-eltűnik, meg újra kilobban. Ez valami titkos jeladás.
Az őrjárat odasiet a fény eredetéhez; de mire odaér, már akkor nem talál
ott semmit.
Itt valami összeesküvés készül.
Bizonyosan a Károlyi-palotát akarják levegőbe robbantani, a hol Haynau
lakik. A mult éjek egyikén megtörtént, hogy az összes érdemrendeit
elrabolták éjszaka a bezárt palotából, a mit két fegyveres katona őriz.
Az elővigyázati intézkedések azonnal megtétettek.
A czirkáló őrjáratok száma megszaporíttatott, egy előörsi állomás az
«Adliczer»-nél lett felállítva.
Csakhogy az összeesküvőknek mindezekről nagyon jól kellett értesülve
lenniök; mert a bekövetkező éjszakán már nem a Svábhegyen mutatkozott a
rejtélyes változó fény, hanem a Zugligetben a «Vajdabércz» alatt. Mire
odasiettek, már nem volt ott.
A titkos kémkedés útján ki lett puhatolva, hogy a Svábhegyen guerillák
járnak, s a Mártonhegyen egy ó-kútban kétszáz mázsa lőpor van
elhelyezve.
Az az ó-kút ott volt Rajacsics uramnak az orbánhegyi telkén. A kutat
megtalálták; de a lőpor már akkor nem volt ott. Rajacsics uram ott volt:
de ő nem látott semmit: ő éjjel aludni szokott. Csak a jó «patriarkális»
neve mentette meg, hogy komoly helyre nem került.
Az azután következő éjjel pedig a titokteljes fény épen az orránál fogva
hurczolta a zsandárokat: egész le a «Farkas-völgybe». Mikor már azt
hitték, hogy utólérik, hirtelen eltűnt, s negyedóra mulva már a hátuk
mögött villant ki megint.
Ez egy rendszeres komplot.
Ezzel szemben magát az üldözést is rendszeresíteni kell.
Minden ház, minden szőlőkunyhó meg lett rakva őrökkel: a kik el voltak
látva tremolázó sípokkal: be lett tanítva a sípjeladás különböző
jelentése, hogy egyszerre minden oldalról előrohanhassanak, s a
czernirozott merénylőnek minden visszavonulási útját elállhassák.
S mikor aztán már a Svábhegy tökéletesen blokirozva volt, akkor egyszer
csak a rendes órában, kilencz és tíz között, ott látják kivillanni a
rejtélyes világosságot a Sashegy sziklái alatt. Tehát kívül a
czernirozási vonalon: a Gellérthegy közvetlen közelében. Világos a
szándék! A várost szándékoznak megrohanni!
Mire rohamléptekben minden oldalról odasiettek: már akkor megint nem
volt ott se híre, se hamva emberi lénynek.
Kezdett a dolog kisértetessé válni.
Ekkor az a furfangos gondolatja támadt a rendőrség főnökének, hogy hátha
_lesből_ lehetne megejteni a veszedelmes vadat?
A Gellérthegy meg a Sashegy sziklái között vannak holmi odúk, melyekben
két fegyveres férfi meghúzhatja magát. A többiek azalatt a közel levő
villában állhatnak résen, s az első jeladásra előrohanhatnak.
A vakmerő összeesküvőknek bizonyosan a jövő éjjel ugyanarra a helyre
kell jönniök.
Igen helyes volt a kombináczió!
Az előintézkedések a legnagyobb óvatossággal lettek végrehajtva.
Mindenki a maga helyén volt.
Már annyit megtudott a rendőrség, hogy a mult éjjel egy középtermetű
férfi settenkedett e tájon, a kinek a kezében valami hosszúnyelű
zászlóforma volt. Az oldalán pedig egy nagy czilindert vitt, szíjra
kötve. Ez bizonyosan az a robbanó petárda, a mivel a merényletet végre
akarják hajtani.
Ezen az estén valamivel tovább kellett várni; mert a hold már későn ment
le, s a fényjeladás rendesen holdnyugta után szokott bekövetkezni.
Szép csendes őszi éjszaka volt, úgy hogy a denevérek czinczogását is meg
lehetett hallani röptükben. A sziklaodúban elrejtett két zsandár
lélekzését visszafojtva hallgatózott. Egyszer, a sziklára tett fül
közeledő léptek hangját kezdi észlelni.
Itt jön végre!
Még néhány szívdobogtató percz, s a csillagfénynél láthatóvá lesz a
közeledő férfialak. _Karbonári_ köpenyeg a vállán, fején _kalábriai_
széles karimáju kalap, kezében valami hosszúnyelű zászlóforma.
Ide jön egyenesen!
Megáll. Köpenyét félvállra veti, s baljával egy tolvajlámpát tart a feje
fölé, mely vakító fényt vet egy irányban. Fejét figyelmesen forgatja
jobbra-balra, mintha várna valamire.
Majd hirtelen nagyokat legyint azzal a hosszúnyelű zászlóformával.
Ez bizonyosan a jeladás az összeesküvő társaknak.
Ott van az oldalán az a bizonyos ércz czilinder is.
Most egyszerre felhangzik a sípjeladás, a zsandárok előrohannak
rejtekeikből.
– Add meg magad! Hasztalan minden ellenállás!
– Mi tetszik az uraknak? – kérdi egész hidegvérrel a megtámadott.
– Mit jár ön itt, késő éjjel, tolvajlámpással?
– Én itt éjszakai fogásra járok.
(Németül még merészebben hangzik az: «zum nächtlichen Fang.»)
– Ahá! _Zum nächtlichen Fang!_ S még nem is igyekszik eltagadni! Mi van
abban a czilinderben ott az oldalán?
– Tessék megnézni.
– Ide vele!
– De óvatosan tessék felnyitni a tetejét!
– Hogy fel ne robbanjon, úgy-e?
– Nem. Hanem hogy a lepkék ki ne repüljenek belőle.
A kit a vitéz zsandárok akkora stratégiai készülettel szerencsésen
elfogtak, az a derék tudós Frivaldszky természetbúvár volt, a ki
tudományos buzgalmában éjjeli sphynxekre és halálfejes pillékre vadászni
járt ki a svábhegyi kastélyából. Az a zászló egy lepkefogó volt; a
czilinder a rovargyüjtő doboz, s a tolvajlámpa a lepkecsábító fény.
Hanem erről az esetről nem vettek fel protokollumot.