Valahányszor a kártyát keverjük és kiosztjuk, mindig hálás emlékezettel
adózhatunk VI-ik Károly franczia királynak, kinek mellékneve volt a
«bien aimé». (Nagyon szeretett.) Igaz: hogy nagyon sokan szerették; de
azok mind halcsontból készült pánczélt viseltek s lovaglás közben csak a
féllábuk volt a kengyelben: – egyébiránt soha annyi lázadás, tömeges
vérboszú, sereges kivégzés, szerencsétlen hadjárat, rablás, fosztogatás,
dögvész nem fordult elő a világon, mint az ő uralkodása alatt.
Mikor a sokatszeretett királynak az elméje meghibbant, egy híres
franczia miniatür-festő, Jaquemin Gringonneur, festett a számára
játékkártyákat, abból a czélból, hogy elborult elméjét földerítse.
Sikerült is a gyógykezelés. – A király jobbadán csak magában
játszhatott. Vele ellentétben játszani nem volt mindenkinek ajánlatos.
Az «ütésre» ő felsége könnyen «agyonütéssel» felelt. Még szép asszonynak
is bajos volt vele együtt kártyázni.
S ha elgondolkozunk fölötte, a kártya tudománya rettenetes alapelveket
állít föl. Csodáljuk, hogy ezt még a törvényhozásban komoly vita
tárgyává nem tették. Hogy engedheti meg a kormány, hogy az egyetemen
olyan tanokat hirdessenek, miszerint a két szem fölötte áll a királynak
s azt elütheti? A két szem, a kit a Dunántúl úgy hínak, hogy «túz», a
Tiszántúl pedig úgy hínak, hogy «disznó».
Hogy mikor VI-ik Károly a connetablejével piquétezik s bemondja a
Kunstot: «három király, magam vagyok a negyedik» – az ellenjátszó ezt
vághassa vissza: «három disznó, magam a negyedik».
S a Gringonneur festette kártyákon a kétszem művészi kivitelű allegoriai
kompozicziókban nyilvánítá filozófiai jelentőségét. A cœur túzon volt
festve egy császár, ezüst pánczélban, jogarral és országalmával a két
kezében, fején Charles Magne koronájával; de kinek eléje tolakodik egy
csuklyás remete s szeme elé tartja a fövényórát, a mulandóság jelvényét.
– A carreau kétszemen a római pápa trónol, a hármas tiarával a fején,
mellette két bibornok; de mögötte vágtat a csontváz halál szürke
paripáján s kaszáját aratásra emeli föléjük. – A trèffle kétszem a
szerelmeseké és a szerencsésé, de mögöttük áll pallosemelve a hóhér és a
bitófa az akasztott emberrel. – A pique kétszem a hősé, a ki
diadalszekerében vonul fel, babérral koszorúzva, de mellette tánczol a
csörgősipkás bolond, ki lánczokat csörget feléje, bukását jósolva.
Ilyenek voltak Gringonneur kártyái, miket VI. Károly király
bolondságának elűzésére művészi kézzel megfestett. Láthatók a Musée
imperialban.