Petőfi meglepőleg tudta mások írását utánozni. Láttam egy Arany Jánoshoz
írt levelét, a mi tökéletesen olyan, mintha Arany maga írta volna.
Csak rá tekintett valamely kéziratra s minden fáradságos gondolkozás
nélkül, rögtön tudta azt utánozni.
– Látjátok, milyen jó zsebmetsző és váltóhamisító veszett el bennem,
monda azoknak, a kik bámulták; milyen sokat érne más tisztességes
embernél ez a tudomány, a mi nálam kárba veszett.
Olyankor aztán elmondá, hogy de mégis egyszer megtörtént, hogy ez
ügyessége hasznot is hajtott neki. Egy egész forint hasznot.
Abban az időben történt, a mikor a forint nagy pénz volt rá nézve, hogy
egy úri emberrel fogadott egy forintba, miszerint az a saját aláírását
nem fogja megkülömböztetni az általa utánzottól.
Tanuk jelenlétében a fogadástevő leírta egy papirszeletre nevét, Petőfi
ugyan leírta három más egyenlő papirszeletre; azokat összekeverték s az
illető nem tudta kiválasztani közülök saját aláírását.
Így szerzett Petőfinek kézirat utánzási tehetsége egy forintot.