(1898.)
Jövő deczember hó 10-ikén tartja meg az Ernő főherczeg nevét viselő
48-ik számú cs. és kir. sorezred 100 éves fennállásának ünnepélyét
Sopron városában.
Ez ünnepély alkalmából egy emlékezetül alkotott díszcsarnok s az abban
elhelyezendő ereklyeszekrény lesz az ezred tisztikarának átadva.
Ez ereklyék közé lesz elhelyezve Petőfi Sándornak legifjabbkori
arczképe, mely még katonai alakjára emlékeztet, ennek a czímzett
ezrednél eltöltött rövid életszaka adataival, melyek hivatalos
feljegyzésban így hangzanak:
«Petrovich Sándor (később Petőfi), evangelikus vallású tanuló, született
1821-ben a pestmegyei Kiskőrösön, 1839. szeptember 6-án a Sopronban
állomásozó Goldner báró nevét viselő 48-ik sorgyalog-ezredbe 21
konvencziós forint kézi pénzzel, mint önként belépő, 6 évre soroztatott
be közlegénynek; 1841. február 28-ikán a Zágrábban kiadott és 1841.
január 31-ről (R. 640. és 586) keltezett hadtest-parancsnoksági rendelet
folytán felülvizsgálati úton, mint rokkant, saját kérelmére,
végelbocsátási igazolvánnyal elbocsáttatott (gyönge testalkat, tüdőbajra
való hajlam és a szívedények tágulása miatt). 1839-ben az ezred 1.
zászlóalja Bregenzben, a 2. Brixenben állomásozott, ennélfogva az
elbocsátási rendelet keltezéséből azt lehet következtetni, hogy első
katonai kiképeztetését Sopronban nyerte (itt volt a tartalék-osztály) és
rövid időre reá ezredéhez küldték, a hol a létszám az 1831-ben
foganatosított utolsó általános sorozás óta nagyon megcsappant. 1840-ben
május 4-től egészen junius 7-ig tartó menetelésben résztvett, melynek
czélja Laibach volt, ugyanígy gyalogolt az ezredben junius 17-ig Zágráb,
vagy Károlyvárosig, esetleg egészen Czettinig. Ebben az időben
Moulholand Péter ezredes volt az ezredparancsnok.»
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
És most ennek a hajdani közkatona pajtásnak az arczképét teszi az ezred
tisztikara ereklyetartójába, melyet díszcsarnokába helyez el.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ezekhez az adatokhoz én a legegyenesebb úton jutottam. Mint a
Petőfi-társaság elnöke, legilletékesebb helyről kaptam a felszólítást,
hogy keressem fel és küldjem el a jubiláló ezrednek Petőfi legifjabbkori
arczképét s azzal egyidejüleg felkérettem, hogy egy hírneves olasz költő
katonának, Pier Emilio Bosinak Petőfi Sándorról, mint katonáról irott
hangulatteljes nagyobb költeményét olaszból fordítsam le: a mit el is
végeztem. Gyönyörű vers! Köszönöm, hogy ennek a magyarra áttételét rám
bízták. Mi magyar poeták nem írtunk ilyen szépen Petőfiről, mint az
olasz.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
És most Petőfi emléke ott lesz az osztrák-magyar sorezred
díszcsarnokának relikviáriumában.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Az utána gondolást a magyar olvasóra bízom.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
De ismételve felujítom annak az eseménynek az emlékét, a midőn koronás
királyunk egy ünnepélyes alkalommal e szavakat intézte hozzám: «nagyon
szép volt az emlékbeszéd, a mit ön Petőfi szobránál tartott».