A legegyszerűbb fészekalja természetesen a föld. A vadon élő
tyúkok, fajdok sokszor a puszta földre rakják tojásaikat, máskor
meg egy kis gödröcskét keresnek vagy kaparnak, amelyet szegényesen
kibélelnek. A fogoly meg a fürj a bokor aljában, fűben, gabonában,
lóherében ütik össze fűből való fészküket. A fülemüle, kékbegy
és vörösbegy a földre, levágott fa fiatal hajtásai között, egy-egy
fatuskó tövébe, bokorba vagy fű közé építi a fészkét, amely
szintén nem valami remekmű. Az alapja egy csomó száraz levél,
melyet finom gyökerecskékkel, kalászokkal, néha lószőrrel és
gyapjúszerű növényi anyaggal bélel ki. A mezei pacsirta
ugyanilyen egyszerű fészkét gabonában, réteken, irtásokon,
mocsaras helyeken pedig zsombékokon találjuk. A bibic a rétet,
ugart, a vakondoktúrás tövét választja otthonául. A vizimadarak,
mint a vadlúdak, szárcsák, sirályok fészke vagy a víz partján
épül, vagy pedig a nagyobb biztosság kedvéért a nád, sás között
elrejtve, valamilyen zsombékon. A fészek építéséhez szükséges
anyag a közelből, a nád, sás vagy más vizinövények leveleiből
kerül.
Vannak olyan madarak is, amelyek a föld alá építkeznek. A
halászmadár két-három hétig ássa a lakását. Ha ásás közben
kövekre akad, megpróbálja kipiszkálni, ha ezt nem bírja,
körülássa őket és görbe irányban építi a bejárót. De ha nagyon
köves a talaj, félbehagyja a munkát és más helyen próbál
szerencsét. Építkezés közben egészen harkálymódra viselkedik,
csakhogy a halászmadár a földbe, a harkály pedig a pudvás fába
vágja a fészkét. Zavartalan élet mellett évekig lakja egyazon
lyukat, de ha a bejárót kitágítják, elköltözködik. A Déli-Oceán
partjain élő pingvinek szintén mély üreget kotornak ki tojásaik
számára. Társaséletet élnek, ezért a föld alatt az egyik üregből
a másikba folyosót vájnak, úgy hogy meglátogathatják egymást.
Mindegyik pár ismeri a maga üregét és ahhoz ragaszkodik.
A fészek számtalan sok helyen épül, de mindegyiknek a közös
sajátossága, hogy védelmet ad. Mert vagy elrejtett és nem
egykönnyen tűnik az ellenség szemébe, vagy ha nyíltan áll, úgy
van építve, hogy ne lehessen könnyen észrevenni, vagy pedig olyan
helyen van, ahová ellenség nem férkőzhetik. A fészek elkészítése
igazi odaadást, nagy munkát és szorgalmat követel. A munkát
lehetőleg szakadatlanul folytatják és gyorsan befejezik. Az
építéshez szükséges anyagokat a csőrükkel és lábukkal törik le, a
földről, vízről szedik fel, a levegőben fogják, széthasítják,
hajlékonnyá teszik és csőrükben, lábukon, vagy pedig a háti
tollazat közt viszik a fészekhez. Itt csőrükkel, lábukkal a
megfelelő helyre rakják. A fészek belső kiépítéséhez való anyagot
a fészek pereméről a fészekbe dobják és utánaugranak. Aztán
lábaikkal megragadják, szétosztják, ide-oda forogva elteregetik
és a mellükkel igazán csodálatos ügyes módon nyomkodják.
A tojásoknak a kiköltése majdnem kivétel nélkül az anyamadár
gondja, de némelyik madárfajnál a nőstény és a hím felváltva
költ. A hím segítségére rászorul ugyan a nőstény, hogy a tojások
ki ne hüljenek, amíg ő táplálék után jár, de nem valami szívesen
engedi át a fészkét. Bizalmatlan, sokszor visszatér, óvatosan,
hogy észre ne vegye a hím és ellenőrzi, hogy hogyan végzi a
kötelességét.
[Illustration: A nádirigó fészke
a nádszárra épül és valósággal művészi alkotás. A nád
növekedésével a fészek is mindig magasabbra kerül.]
A költést szeretettel végzik. A jó és a megzápult tojást nem
tudják egymástól megkülönböztetni. A fészekből kigurult
tojásokkal nem törődnek, mintha csak tudnák, hogy ezekre úgyis
hiába fordítanák szerető figyelmüket. Ha azonban észreveszik,
hogy a fészekben valamelyik tojás szabadon maradt, addig
fészkelődnek, míg minden tojást be nem födtek. Hűvös időjárás
alkalmával szomorúak, mert féltik fiókáikat és csak akkor
vidulnak fel ismét, amikor az idő melegre fordul.
[Illustration: Az afrikai szövőpintyek fészke
A szövőpintyek társaságban költenek: százával egymás mellett.
Leginkább a víz felett csüngő ágakra készítik művészies
fészkeiket úgy, hogy csak repülő állatok férhetnek hozzájuk.]
A fiókák a kikelés után rendesen nemtelenek és gyámoltalanok.
Ilyenkor a fészek a bölcsőjük, az anyjuk tollazata a takarójuk.
Mikor aztán a tolluk megnő, az anyamadár hamarosan megtanítja
őket repülni, vadászni és alig 2--3-hetes korukban örökre
elhagyják a fészket, hogy nemsokára alkalmas helyen ők is fészket
rakva, családot alapítsanak.
Gonosz és rossz szívű emberek azok, akik a madarak fészkét,
melyet fáradsággal és gonddal építenek családjuk részére,
szétrombolják. A kisebb madarak javarésze hasznára van a
gazdálkodóknak. Pusztítják az ártalmas férgeket, kukacokat, a
gabona és a gyümölcsfa sok száz ellenségét. A hasznos madarak a
gazda ingyenes napszámosai és nemhogy a fészküket nem szabad
pusztítani, hanem deszkából való fészekodukat kell nekik
állítani, hogy nyugodtan költhessék ki a fiókáikat.
Szerkeszti: ÁRKAY KÁLMÁN, az Országos Közművelődési Tanács alelnöke
Kiadóhivatal: BUDAPEST, IV., FERENCIEK-TERE 3.:: Telefon 108--84
Budapest, az ATHENAEUM irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása