szent forráshoz, hogy a szent keresztséget elfogadja, s azután mindjárt
a szent oltárnál a házasság szertartását is egész ünnepélyességgel
végrehajtatta magán és Imoláján. Mely után a kis fiát is
megkeresztelték, apjával egy névre Istvánnak, (a szent királynak a
nevére) s egyuttal törvényes szülöttnek nyilváníták; a kis «maga jött»
emberkének nagy bámulatára.
Végül aztán össze-vissza kereszteltek minden lelket; napestig eltartott
az Istenes szertartás: arra megint következett, egy füst alatt a
keresztelői radina, a lakodalom, meg a békekötési áldomás. De már ez
eltartott egy hétig. És bizonyára mindezek Istennek tetsző dolgok
valának.
BÁLVÁNYOS-VÁR.
Már ezek után, ha igazi mesemondó volnék, csak azon végezhetném a derék
Opour Szilamér István, meg az ő szép Imolája történetét, hogy «éltek
haltak, tojáshajba kerekedtek», de minekutána ez az egész olyan igaz
történet, a minek tanulsága is van, el kell még mondanom, hogy mi
történt továbbat Bálványos-várában.
A hogy a két ellenséges család kibékült egymással, úgy az ő népeik is
bevették az egyezséget s éltek volna aztán szép egyetértésben, ha
nyugton hagyták volna őket. Hanem hát örökösen bajoskodtak velük majd a
püspökök, majd a vajdák, majd az esztergomi primás, majd a nádorispán az
őrégi székely szokásaik miatt, a székely pedig az igazait nem hagyja.
Egyébként is fenekestül fel volt fordulva már az egész ország. A nemesek
veszekedtek a főurakkal, a főurak a főpapokkal, a népség valamennyivel s
valamennyien a királylyal; a német lovagok dulakodtak a székelyekkel,
mind a ketten a szászokkal, mind a hárman a magyarokkal, mind a négyen a
kunokkal, s mind az öten az istentelen adószedő szaraczénokkal,
ismáelitákkal: római és görög keresztyének, ariánusok és patarenusok,
zsidóhitű kazarokkal egyben, czivakodtak a mennyország fölött, s a
mellett elfeledkeztek földi édes hazájukról, jó Magyarországról.
Egyszer aztán az ur Isten megharagudott, fogott egy nagy szivacsot a
kezébe, s letörölte valamennyi ákom-bákot a tábláról. Batukhánnak hitták
ezt a nagy szivacsot. A mongol csorda végigseperte az egész országot,
népet vérbe fojtva, városokat hamuvá égetve. Ekkor veszett el Kuthen
vezér is.
Hanem ez az egész vérözön nem volt képes Bálványos-várát elpusztítani!
Minden erős bástya, minden sziklavár leomlott a tatárok előtt, de
Bálványos-várt nem birták megvívni. A székely férfiak, a székely
asszonyok, a két hős, Opour és Mike, meg a két vitéz Őrpata asszony
vezetése mellett véres fejjel verték őket vissza, s tetemhalmot raktak a
leölt ellenség csontjából. Nem hiába izente azt nekik magyarok Istene:
«veletek harczolok!» A pogányvár, a bálványok tornya volt az utolsó
bevehetetlen mentsvára az egész székelyföldi keresztyénségnek.
És még azután is sokáig az maradt.
Századok folytak le; Bálványos-vár hatalma nem csökkent. Az Opour
rhabonbánok törzséből, az Apor-család nagy terebély fája sarjadt elő. Az
Árpádfiág kihaltával olyan hatalmas lett Apor vajda, hogy a király,
Bajor Ottó őt választotta ki, a kinek támogatásával királyi székében
megöröködjék, s nem sajnált Budáról lefáradni egész Bálványos-váráig;
még a szent koronát is magával vitte, s királyi kezét ajánlá fel Apor
leányának. De Apor vajda, lakodalom helyett börtönre vetteté a királyi
háztüznézőt, s addig ki nem bocsátá, míg alá nem irta, hogy a koronáról
lemond: akkor hagyta futni, a koronát pedig ott tartotta magánál: ott
állt az abban az ajtótlan, ablaktalan toronyban, nem is adta ki, csak
igen szép kérésre, erős fogadásra az utána felemelt királynak.
S még azután sok századig fényeskedett Bálványos-vár ősi pompájában.
Csak a Rákóczy korszakban tudták elpusztítani a labanczok. Most már
csendes tartomány lett belőle.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Itt ülök a kövön, a mi onnan esett le az istenek tornyáról. Szép zöld a
mohától! S nézem a falakat; hallgatom a vércsék vijjogását: iharfák
zúgását…
… Héj te öreg Isten! Magyarok istene! Emlékezel-e még arra, a mit Opour
Kevendtől izentél a nap mezejéről?! Vagy te is azt mondod: «régen volt
az: talán nem is igaz!»
JEGYZETEK.
Érzem a szükségét, hogy e regényem bevégeztével az olvasónak valamit
mondjak, arra a kérdésére, hogy «hát mi volt ez?»
Regény a magyar mythologia korszakából.
De hát _van_ magyar mythologia?
Könnyü plastikai alakot adni a római, görög, egyptomi bálványimádás
korszakából megelevenített regéknek; lehetséges az még a teuton,
scandinav pogány világ ábrázolásánál is: van azoknak egész irodalma. –
De a magyar mythologia után csak tapogatózni lehet: annak a véghangjait
csak szájhagyomány őrzi. Két összetalálkozó rímből ki kell találni az
egész verset.
És aztán maga a történetünk is az árpádkori első századokban, még inkább
a vezérek korszakában, jobbadán szájhagyományok gyüjteménye:
hitelességük fölött sohasem szünnek meg vitatkozni a tudósok.
Az én történetem ugyan csak regény, s tehetném azt, hogy arra a nagy
szabadalomra hivatkozzam, a mi a költőknek mindent megenged.
Azonban ez úttal nem akarom magamat abba a gyanúba keverni, mintha én is
neki szabadítottam volna képzeletem hyppogryphjét, hogy kalandozzon be
ismeretlen álomországokat s aztán szaporítsam én is a meséket, hanem azt
tettem, hogy összegyűjtöttem mindenünnen, a mi csak e korszakra
visszavezető, mesét, adomát, hagyományt mások felfedeztek, s ezeknek a
halmazába beleélve magamat, igyekeztem azokból egy hangulatot kitalálni,
a mi egy mesés korszakot reálissá, felfoghatóvá tesz. Erre az
adatgyűjteményre visszatekinteni még abból a szempontból is
kötelességem, hogy azon irótársaim iránt elismerő legyek, a kiknek
fáradságos buvárkodása segélyemre szolgált.
Magát a történet alapmeséjét, az Apor és Mike család között előfordult
leányrablást, a rákövetkezett várostromot Bálványos ellen, az Opourok
keresztyén hitre térését, találtam Orbán Balázs, «A Székelyföld» czímű
nagybecsű művében a III. kötet 88. lapján. De ugyanezen történetnek
valódiságát mind háromszéki, mind csiki ismerőseim is bizonyítják. Orbán
hivatkozik idézeteiben Kőváry László Erdély régiségei czímű munkájára
(189. l.), továbbá Okolicsányi Decreta et Vita Regum Hungariæ czímű
munkájára, II. k. 160 lap. A két előbbi megegyezik abban, hogy a Mike
leányt azért nem akarták a bálványosi Opourhoz adni, mert az pogány
volt. Megerősítik azt a kimenetelt, hogy az összekoczczanás véres
bonyolulata a nőrabló keresztyén hitre tértével lett megoldva.
A regényiró feladata volt az akkori magyar pogány és keresztyén
szokásokat, fogalmakat, erkölcsöket plastice előállítani, hogy egy ilyen
korszakidomító megtérés, földfeletti csodák nélkül érthetővé legyen.
Hogy ez mennyire sikerült, azt az olvasó itéletére kell biznom. Én csak
a kútforrásokat nevezem meg, a mik segítségemre álltak.
* * *
3. lap. _Fergetyü vár_. Orbán B. Székelyf. I. köt. U. o. Ikavára
leirása.
4. l. _Vízhajtotta szövőszék, zengő kút._ Orbán B. Székelyföld I. köt.,
előbbi Zsombori kertben, utóbbi Maros-Vásárhelyen. – Bodor.
6. lap. _Nyolczforintos tó._ Mikor az a tó magától kiárad s elönti a
vidéket, olyan éhinség következik az országra, hogy a búza köble felmegy
8 forintra: _Orbán. B._ Székelyföld.
6. lap. _Magyar Csillagnevek._ A miket Lugossy gyűjtött össze, teljes
gazdag számban feltalálhatók Ipolyi M. myth. Adalékok rovatában 582–3.
lapon.
7. lap. _Perestáldó. Bilochus._ Ipolyi Arnold. Magyar mythologia.
10. l. _Szivárványon átmenni._ Ipolyi M. myth.
8. l. _A mely székely aszszony idegenhez megy nőül_, azt a birtokából a
szomszédai kibecsültetik. Orbán B. Székelyföld. I. k. Előszó.
14. lap. _Tuhudunok._ A pogány magyarok székely elnevezése. Orbán B. Sz.
f. I. k. 45. l.
7. lap. _Székelyek kőre vésett alaptörvényei._ Szabó Károly (Új magyar
múzeum 1854. 401–402. l.). Ezek voltak. 1. Egyedül Árpád fiágát illesse
a főhatalom _Pannoniában_. 2. A mely földet valaki saját kezével
szerzend, sajátja legyen, mit közerővel, osztassék fel igazságosan. 3.
Az ügyek a nép egyetértésével végeztessenek. 4. A ki a fejedelemnek tett
hitet megszegi, fejét és vagyonát veszítse a főrabonbán áldozata előtt,
ki a rabonbánok méltósága ellen vét, tűztől-víztől eltiltassék. 5. Ha
valaki a rabonbánok, vagy a horkázok közül a nemzet ellen törne, az
Upolet nemzetségből választott rabonbán itélete alá essék. 6. Ki a
főrabonbán áldozatára meg nem jelenik, kettévágassék. – Ezen Zandirhám
és Árpád közötti szövetség pontjai kőpaizsokra metszve, tétettek le Buda
várában, Erdélyben.
8. lap. _Német lovagok._ Ezeket II. Endre király hozta be, a szentföldi
hadjáratából Syriából, s a Bárczaságon letelepíté. Azonban itt oly
garázdálkodásokat követtek el, hogy IV. Béla már kénytelen volt őket az
országból kikergetni, s váraikat lerombolni. – Bővebben minden magyar
történetirónál.
11. lap. _Pogány kunok viselete szokásai._ Hormayr. Goldene chronik 3.
Münchner h. bibl. ad. a. 1279. Ipolyi A. m. myth. LV. A IV. Béla
idejében bejött kunok Kuthen vezér alatt, nemcsak konokul ragaszkodtak
pogány vallásuk és szokásaikhoz, de általuk a pogány elem, a többi
szomszéd magyar népség között is elharapózott. – (Hosszú hajat és
aszszonyos szoknyafélét viseltek).
12. lap. _Őrpata, (Eurpata) magyar neve az «amazon»_-nak Herodot
szerint.
12. lap. _Rapsonné, Venetúrné._ Rapsonnéról szól a monda, hogy a Dromó
ördögnek azt igérte, hogy ha neki egy utat épít a várától Kolozsvárig,
ád neki egy hegy aranyat, s egy völgy ezüstöt; mikor készen volt, a most
is látható merész út hegyen-völgyön keresztül, akkor a tenyerébe tett
egy ezüst pénzt, az ujja hegyére egy aranyat; ezzel fizette ki az
ördögöt. Veneturnéról lásd. Kővári László Erdély régiségeit.
13. lap. _Alurimna_. Ipolyi Arnold magyar mythologiája. A magyar
pogányvilág hadnemtői lehettek.
14. lap. _Eskü a kutyára._ Bajor püspökök levele János pápához (Ludwig
script. II. 367.), a tótok panaszkodtak, hogy a magyarokkal kutya- vagy
farkas-áldozat mellett kötöttek szövetséget és esküt. Ipolyi A. u. a.
áldozatok rovat alatt még bővebben.
15. _Áldozó kehely, szerecsendió._ Orbán B. Székelyföld II. 58.
14. _Orsóalakú pénz._ Mintegy 8 év előtt Olasztelek mellett Tortománál
pásztorfiuk két üstöt találtak a földben, tele orsóalakú arany
rudacskákkal, miket az akkori Beczirker Sz. A. elvétetett tőlük, ő maga
gazdag lett utána; a kolozsvári muzeum csak nagy bajjal kapott meg egyet
e műkincsből. Az érmészek kezdetleges pénzeknek állítják ezeket, mik a
barbár népeknél voltak forgalomban. – Orbán B. Székelyföld I. köt. 222.
lap.
21. _Maksai domb._ Benkő József szerint a régi székely gyülések
székhelye. Orbán B. szerint ezen gyülések az Isten szabad ege alatt
tartattak, hol ülőpadokul szolgáló lapos nagy kövek voltak elhelyezve.
Alig félszázada, hogy e kövek meg voltak, s a Maksán tartott presbiteri
ülés még ezen classicus köveken ülésezett. A nép tisztes senatorait a
harczfiak kivont kardokkal vették körül.
22. lap. _Varázsdob._ Orbán B. III. köt. 142. lap.
22. » _Arany csákányok._ – Háromszék levéltárában. 1840-ben találtak
Barátos közelében egész csoport arany csákányt, miket régészeink hun
emlékeknek tartanak; ezek 4000 arany sulyt vetettek. Belőlük csak egy
lett megtartva a bécsi Ambrasi gyüjtemény számára, a többi elkallódott a
hivatalnokok kezén.
(Több helyen.) _Ökörbőrre írt végrendelet._ Kéri Lajos a XIII. században
kelt kéziratában leirja a budavári sziklaüregekben talált, kővértek
maradványait, az állatbőrökre tett irások, rajzolatok töredékeit. L.
Felsőmagyarországi Minerva 1828. VI. füzet 1742. l. Orbán B. Székely f.
I. köt. 62. lap.
(Több helyen). _Hun irás, régi székelybetük._ Még most is láthatók az
ardaki templomon. Orbán B. I. k. 124. l. Felirat a hátulsó kar feletti
koczkában régi székely betükkel, miket keleti módra jobbrul-balra kell
olvasni. E. ka. i. a. n. s. u. M. s. u. i. gy. r. o. e. G. n. e. t. s.
I. z. a. gy. Georgyius Muzsnai, csak egy az Isten. Deus. VI. köt. Orbán
művében az eredeti székely irásjegyek is közölvék. Ugyanazok
megtalálhatók Kállaynál.
23. lap. _Székely nemzetségek._ L. Ipolyi Arnold M. myth. Kovachich.
Script. I. 339. l.
25. l. _Újszülöttek állát vassal sütögetik._ A hunoknál minden
fiugyermeknek arcza vassal felmetszetett, Ammianus Marcellinus szerint,
hogy a szakálnövés meggátoltassék; Callimach szerint tüzes vassal, hogy
szokjék hozzá korán a fájdalmas sebekhez. Dussieux-nál ez már azt
jelenti, hogy a gyermekek arczai szörnyeteggé torzíttassék. Ipolyi
véleménye szerint leghelyesebben Istennek felajánlásul. – U. a. a tűz
feletti felavatás szere. – A vándor-czigányoknál ez most is divik.
27. lap. _Druzsilla és Burzon rabonbán._ Orbán B. Székelyföld. I. 173.
l.
30. lap. _Tűzbe tett kéz_, tisztaság próbája. Pogánykorból származó
ordaliai szertartás. 1550-ben Martinuzzi kiadatta ez ordaliai itéletek
egész sorozatát, mik egészen scytha szokásokról tanúskodnak. Ipolyi A.
M. myth. 197. l.
32. lap. _Boszorkányok szokásai._ Ipolyi Arnold. M. myth. A szegedi
boszorkánypör adatai nyomán.
32. lap. _Vegyegni_, székely tájszó, őgyelegni: péld. ködben.
33. lap. _Kiguvadni_. Mikor a fegyver magától kiugrik a tokjából.
33. lap. _A holdról való mese._ Ipolyi A. M. myth.
35. lap. _Madárének utánzás a templomban._ Ditrói templomban. Orbán B.
Székelyföld. II. k. 117. l.
41. lap. _A szent Anna taváról szóló néprege._ Orbán B. Székelyföld.
III. k. 75. l.
44. lap. «_Jeddre ne!_» Ismert székely kihivó szó.
44. « _Fóta_. Egy hosszú szövet, melyet válltól csipőig rézsút viseltek
a székely nők öltözetük felett. Orbán Balázs, Székelyföld.
45. lap. _Álmost megégették a magyarok bejövetelükkel._ Almus in patria
Erdeel occisus est, non enim potuit in Pannoniam introire. (Budensis 37.
stb.). Lásd Ipolyi A. M. m.
46. l. _Czifra asszony_ = tündérnő.
47. l. _Bálványos vár._ Orbán B., Ipolyi A. és saját jegyzeteim nyomán.
48. l. _Félig hal-, félig ember-alakú bálvány._ A Kalandos patak
áradásaikor csodás alakú köveket sodor magával, van egy Zeykné udvara
körül, mely egy syrén alakját úgy utánozza, mintha szobrász idomította
volna. – Orbán B. Székelyföld, IV. k. 30. l.
48. l. _Özönfa_. Melyet az áradozó Feketeügy minduntalan felszinre hoz.
Óriási 3–4 öl átmérőjü törzsek, ébenfeketék s a kövesülés első szakában
oly kemények, hogy alig faraghatók: a nép özönfának nevezi.
49. l. _Kőkutya_. Ipolyi A. M. myth. 550. l.
49. l. _Balita_. Ezüst bálványka, mit a vőlegény menyasszonyának ád.
Ipolyi A. M. myth. 502. l.
49. l. _Furuzsina_. Csodaerőt kölcsönző székely tündérnő. Orbán. B.
Székelyföld.
51. l. _Új tűz gyújtás._ Tűzáldozat. Tűztisztelet. Ipolyi Arnoldnál. M.
myth. 188. l. – Pozsonyi missale: «az új tűz megszentelése _után_ az
egész városban eloltatott a tűz, s helyette a megszentelt tüzet
osztották ki. – Ha sokáig tűz nem gerjeszthető dörzsölés által, gyanu
támad, hogy valahol még el nem oltott tűz gátolja az elem előtünését.
Két szűz fiu idézi elő a tüzet; s ehhez kilenczféle fa használtatik. U.
a. Tűzünnepek leirása. Szentivánéji tűz.
52. lap. _Tűzosztó kanál._ Orbán. B. Székelyföld.
55. lap. _A Büdös kénbarlang._ Saját jegyz.
61. « _A Susogó._ Saját jegyz.
65. « _Kisebbik uram_, pogány szokás. Ipolyi szerint a nők közösségét
jelenti a testvérek között, mely állapot a hadkalandor népeknél, a
nőknek a férfiakénál kisebb száma miatt gyakran előjön. (Bartal. Com. I.
158).
69. lap. _Igrecz_. Ipolyi A. M. myth. Nyelvemlékeink a bécsi codex
szerint Igrecz = zene. «Igrecz készség». Fúvó szerszám. Koboz = lyra.
Hegedü, fides. A «timbora = hárfa. Orbán Balázsnál jön elő.
70. l. _Zerezisisten_. Ipolyi felemlíti e rézbálványalakokat, de
kétségbevonja, hogy hitelesek volnának.
70. lap. _Deli ördög._ Ráró madár. Ipolyi Arnold, Magyar mythologiája.
Szerelem taplója. Csabaire, pilinkó, piritus. U. o.
71. l. _Dali táncz._ Zajzoni leirása után.
73. l. _Papbojtár_ (népies). Káplán.
74. lap. _Assisi Szent Ferencz imája._ Th. de Celano olasz latin szövege
szerint. Altissimo, omnipotente bon signore: tue son le laude, la Gloria
e l’onore, et ogni benedictione. A te solo se confano; et nullo homo e
degno de nominar te. Laudato sia Dio mio signore con tutte le creature,
specialmente messer le _fratre sole_: il quale giorna et illumina nui
per lui, et ello e bello et radiante con grando splendore: de te Signore
porta significatione, Laudato sia mio Signore per la luna et per le
stelle: in cello le hai formate clare et belle. Laudate sia mio Signore
per _fratre vento_, et per l’aire et nuvolo et sereno et omne tempe: per
le quale dai a le tue creature sustentamente. Laudate sia mio Signore
per sorore aqua, la quale e multe utile et humile et pretiosa et casta.
Laudato sia mio Signore per _fratre poso_, per lo quale tu illumini la
nocte: et elle e belle et jugundo, et robustissimo et forte. Laudate sia
mio Signore per nostra _madre terra_: la quale ne sostenta et guberna et
produce fructi et coloriti fiori et herbe.
75. lap. _Gönczöl szekere, Konrád császár a kocsisa._ Ipolyi A. Magyar
Myth.
76. lap. _Biczebócza_. Két oldalra sántikáló.
78. « _A Torló._ Ipolyi Arnold M. myth.
82. « _Birgej_. Saját jegyz.
90. « _Hazai_. Székelyek a menyasszonyt hazainak, vagy hazajinak hiják.
Ipolyi A. M. myth.
93. lap. _Pogány menyegzői szertartás._ Cantu Cæsar; a középkor
története. Galambetetés, kenyérmegtörés, fonáleresztés.
96. l. _Beszélő csirke._ Ipolyi A. M. myth.
97. _Keszkenős kigyó._ Orbán B. Sz. Föld.
101. lap. _Hétféle szinű bab boszorkányok ellen hintve._ Ipolyi A. M.
myth.
102. lap. _Vendégűző dal._ Saját jegyz.
103. « _Imette_ = ébren virrasztva.
U. o. _Pogány harczosok szokása éjjel a vártán énekelni._ Cantu Cæsar.
Középkor tört.
105. lap. _Elindula Szent Péter Rómába._ Erdélyi J. magyar népdalok
gyűjteménye.
107. lap. _Deés Isten._ Székely István krónikája szerint, a magyarok
bejövetelükkor háromszor «Deus» nevét kiálták, a mit Heltai krónikája
félig-meddig helyre igazít, Gelleji Katona pedig «Deés»-nek mond ki,
minthogy a magyarok Deus latin nevét nem ismerhették, s bejövetelük
helyén van Deés városa is.
107. lap. _Furusvize, Ikafalva leirásánál_, a Furus vizének mesés
eredete, csodatevő hatása. Orbán B.-nál Székelyföld III. k. 93. lap.
107. lap. _A megölt ellen szolgál a más világon a legyőzőjének._
(Turóczy 2. 25. Bud. 56)
107. lap. _Adósságát megfizető halott._ Ipolyi Arnold, M. mythologia.
113. lap. _Nyillövés a sírba._ Ipolyi A. M. myth.
113. « _Nőnek férjével együttes eltemetése._ Thonusoba példája szerint,
a kit pogány hitéért nejével együtt élve siroltatott el István király. –
Herodot szerint a scytháknál a vezérrel együtt egyik neje is
eltemettetik.
115. lap. _Vérrel siratás._ Jornandes (49. lap) szerint. L. Ipolyi A. M.
m. 549. l. Jerneynél, Ammianus Marcellinus szerint.
115. lap. _Halott-táncz._ Ungarischer oder dacischer Simplicissimus.
115. lap. _Pogány temetkezés._ Ipolyi A. Magyar myth. Bél Mátyás
Joinville stb. kútforrások után.
117. lap. _Szent Anna tava._ Saját jegyzeteim.
121. « _Szent Gellért püspök._ Szabó Károly, Emlékiratok a magyar
kereszténység első századából.
122. lap. _Csaba királyfi regéje._ Holtak harcza. (Lugossy).
123. « _Imre királyfi legendája._ Szabó Károly, Emlékiratok.
125. « _Világzárvirág._ Saját jegyz.
U. o. _Derendóczia_. Nagy tor. Halotti tor. Hunn szó, Vámbéry szerint.
127. lap. _Elrejtőzés_. Ipolyi A. M. myth.
U. o. _Az elgyöngült vezér megáldoztatja magát._
129. lap. _Ürgelyukba gyónás a pogányoknál._ Cantu Cæsar, Középkor Tört.
Ugyanannál a pogány papok az ürgelyukon keresztül hallgatják ki a
földisten izeneteit.
135. lap. _A selyem Európában._ Cantu C. Középkor története.
138. « _Karácsonyi népszokások._ Saját jegyz.
140. lap. _A szamárkiáltás karácsonyi mise alatt._ Cantu Cæsar, Középkor
tört. IX. kötet 7. fej. – A francziáknál egész zsoltárokat énekelnek a
szamárhoz, tréfás szöveggel és egész ünnepélyesen. U. o.
145. lap. _Napvágás_. Leisser szerint háromszor vágott a magyar
fejedelem a nap felé kardjával, trónralépésekor. Bonfin szerint
négyszer. Vagner adomái között feljegyzi a budai nagyvezér tréfáját, ki
a fejét bekötötte, s borbélyt hivatott, panaszolva, hogy a trónra lépő
magyar király az ő fejét megvágta a minap, a mint a levegőben
vagdalkozott a kardjával. Lásd Ipolyi M. myth. 258. l.
149. lap. _Meghatározva_. Népdalban. Úgy meg vagyok _határozva_, Mint a
csikó kantározva, Szabadságom el van zárva.
151. lap. _Bélpoklosok világból kizárása._ Cantu C., Középkor története.
157. lap. _Burdé_ = Leveles szín.
158. » _Orbán mester és a kerti vetemények._ Orbán B., Székelyföld. IV.
k. 44. l.
160. lap. _Futó kuvaszpósta._ Saját jegyz.
162. lap. _Újszülött körüli babonák._ Ipolyi Arnold, M. myth. és saját
jegyz.
166. lap. _Pogányok hat ördögei._ Ipolyi Arnold, Magyar mythologia.
170. lap. _Deli ifju legény képében._ – Saját gyűjteményemből. Kézirat.
Ördögidézési formula: «jelenj meg nekem _Deli ifju legény képében_ és
hozz nekem harminczhárom ezer háromszáz harminczhárom aranyat!»
170. lap. _Koponyavár_. Egyértelmű a pokollal. Lásd Ipolyi Arnold, M. m.
170. lap. _Tündelevény_ = Denevér.
171. lap. _Szélanya_. L. Ipolyinál.
174. lap. _Milling_ = lidércz. L. Bodor Lajos. Álmos hősköltemény.
175. lap. _Hetevény csillagzat_ = Fiastyuk.
175. lap. Égi ütközetek. L. Szibenbürgerische Chronik. Georg Kraus. II.
k. 226. l. «Kegen Sonne untergang zween brennende heere zusammen stossen
und streiten.» Cserey Mihály (Hist. 225. l.) «A hegyeken nagy tüzes
seregek szörnyű ropogással egymás ellen harczoltanak.» – A mit az okos
szász úrnak s a kálvinista Csereynek szabad volt elhinni, talán
megengedhető a pogány Opour fiúnak is?
180. lap. _Az ördög ellen befalazott nő._ Ipolyinál, 526. l.
193. lap. _Vérszövetség. Anonymus._ V. 6. More poganismo fuerit propriæ
sangvinis fusio in unum vas, ratum fecerunt iuramentum. _Székely
krónika_, 277. lap. profusis cæteri lachrymis quasi sangvineis potum præ
gaudio celebrantes sumpsere. Ugyanott _az áldozó kehelyről_: Supremus
rabonban poculi calicis supremus conservator. Herodot szerint a kehelybe
kardot, nyilakat mártanak (a scythák).
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Háztáj a székelyeknél.]
[Footnote 2: A «kedd» volt az ősmagyaroknál a szerencsétlen nap, mint a
keresztyéneknél a péntek. Csak ez a nap-név maradt meg, a «dagasztó»
most már szerda, a «vasverő» csütörtök, a «borjunyúzó» péntek, a
«heverő» szombat, az «áldozó» vasárnap.]
[Footnote 3: A keresztyének neve az ősöknél: – a Jehova tisztelet
miatt.]
[Footnote 4: Lásd Diószegi füvészkönyvében: diákul «curbita melopepo».]
[Footnote 5: L. Cantu Caesare «Középkor története» IX. könyv 7.
fejezet.]
[Footnote 6: Ez a lovag Geofroi de La Tour volt; mint a Magnum Chronicon
belgicum bizonyítja.]
TARTALOM.
A Fergettyüvár 1
A vándorló nemzet 6
Esküdjél meg a kutyára 13
A Körültáj 20
A Bábolna istenasszony 35
Bálványos-vár 47
A pokol tornácza 55
A «Susogóban» 63
A leányrablás 69
A «torló» 78
Esküvő a «napnál» 87
A «nap» és a «kereszt» harcza 96
A gyásztor 109
A Szent-Anna tavánál 117
Crœsus apó 134
A világ számüzöttei 146
Háládatlan veréb a fecskefészekbe 157
Az el nem oltott tüz a kandallóban 168
Az elrejtőzött 182
A vérszövetség 193
A kötés 199
Bálványos-vár 202
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
10 |változik át, A hétszinű |változik át. A hétszinű
16 |erősíteni a szövetseget. |erősíteni a szövetséget.
28 |bosszúsan a vén Opour, |bosszúsan a vén Opour.
32 |őket vegyegni. |őket vegyegni.»
45 |Orhalmon nagy máglyát |Őrhalmon nagy máglyát
50 |«Délibába», |«Délibába».
53 |hizony én velem széles |bizony én velem széles
54 |az utolső gulya |az utolsó gulya
85 |hallotta Mike sára |hallotta Mike Sára
113 |Ó vele magával |Ő vele magával
130 |innen sohova |innen sehova
133 |óh én Uram! |«óh én Uram!
136 |hegy milyen emberlakta |hogy milyen emberlakta
137 |Szilamér Imolától, |Szilamér Imolától.
153 |minden tövényeit |minden törvényeit
153 |meg kell nyugodunk |meg kell nyugodnunk
161 |de a mít |de a mit
175 |gyermekért! |gyermekért!»
183 |kőműves-mester rosszu |kőműves-mester rosszul
187 |ezt a vílágot |ezt a világot