Királylánynak kötök ma csokrot,
Piros, fehér és sárga rózsát,
Haldoklik a bús rózsaerdő,
Elvérzik a galyon a jóság,
Piros, fehér és sárga rózsák.
Pufók, vigyorgó hold kaczag fenn,
Halotti árnyékok osonnak,
Sápadt az éj, sápadt az arcom,
Hideg szelek fújják a holdat.
Halotti árnyékok osonnak.
Haragvó rózsákkal verekszem
És vérrel áztat száz hazugság.
Cirógatnak virágos ágak,
Alattomos, gonosz cicuskák,
És vérrel áztat száz hazugság.
Csurog a holdfény és a vérem,
A földre vág egy gúnyos ördög,
Eltépi lebegő ruhámat,
Karmolnak égő rózsakörmök,
A földre vág egy gúnyos ördög.
Csupa piros seb már az arcom
S megyek előre zúzva, marva
Belém hasít a tearózsa,
Akár a tigris szörnyű karma
Megyek előre zúzva, marva
Mezítlen mellel földre fekszem
S kacagva talpra ugrom újra,
Egy gőgös ág reám viharzik
S szegény, szegény szemem kiszúrja
Kacagva talpra ugrom újra.
Töröm a csokrot, éji kertész,
Vérezve és vakon tusakszom,
Sebes mellem vérszínű rózsa,
Halvány kamélia az arcom.
Vérezve és vakon tusakszom.
Temetkezik a csillag is fenn.
De te ne félj, aludj csak, édes, –
Fehér ágyban fehérlő rózsa! –
A te csokrod hajnalra kész lesz.
Ne félj, ne félj, aludj csak, édes.
Reggelre majd ajtódba botlom,
Vakon, bénán és haloványon,
Véres virágokkal boritlak
És a te rózsalelked áldom
Vakon, bénán és haloványon…