Hajnalban, farsangkor az ember megáll a hideg kályha mellett, frakkban,
izzadt gallérban, rekedten. Ilyenkor a ködben beteg képeket és zaklató
arabeszkeket lát.
Fekete álarcot kötöttem
És lenge lábon, észrevétlen
Vágtattam a farsangi ködben
Kurjantgató, homályos éjen
Fekete álarc –
Bus halálarc –
Fönn még álmos csillag se reszketett
És sebbel-lobbal
És sippal, dobbal
Kisértek el aprócska szellemek.
És nádi hegedüjük pengve
Belezenélt az éji csendbe,
Hipp-hopp, rohantam a havon.
S amerre mentem
Az éji csendben,
Kigyult a részeg vigalom.
S amerre jártam,
Játék-batárban
Jött százezer ugrifüles manó.
És dínom-dánom –
Farsangi álom
Szállt rám, denevér-szárnyon suhanó.
Hogy merre jártam, merre mentem?
Ha elmondhatnám azt tinektek.
Violafényü téli kertben
Villanylámpáknál énekeltek.
Kávészinü s ezüst ruhában
Lányok kacagtak mindenütt,
Sárgás hajuk arcukba csapzott
És lila volt beteg szemük.
Jégből volt a parkett alattam
S én nyomba korcsolyára kaptam.
Tovább! Tovább!! Szálltam tovább
És csattogtattam bősz rohamban
A könnyü táncos korcsolyát.
Jégkertek nyilottak előttem
Fehér, fagyos, friss levegőben
És ordas farkas orditott.
És ködbe veszve
Lenn messze-messze
Csábitgatott száz uj titok.
Csábitva gyulladott a lámpa
Az elektromos éjszakába,
Sok lámpa, gyertya, milliom,
Ezer tüzelő liliom
S én szálltam, szállottam tovább –
Hahó, hahó! –
S a gyémántos homályon át
Hullt, hullt a hó.
Aztán egy bálterembe értem
S táncolni kezdtem táncos éjjel.
Táncoltam zengő korcsolyákkal,
Torkig lakó, vak szenvedélylyel.
Ó tánc! Ó tánc! Farsangi pálma!
Rogyásig-tánc, te álmok álma!
Csak álmainkban táncolunk igy.
Izzadt a puha lányderék.
Tüzes gomolyba rám rohantak
Szőkék, vörösek, feketék.
Csipkés zuhatagok, brokát,
Mezitlen mellek és bokák
S e lány-pokolba
Már fuldokolva
Ugrálni kezdtem esztelen.
Csiklandtak és izekre téptek,
Kacagtak és fájt a fejem.
S a nászra, nászra jött a gyász
És elfagyott a kacagás
És a legtáncosabb leányka
Meghalt a bus farsangi porban –
Hajnalra – tüdőgyulladásba.
Mentem tovább s a szürke utcán
Temettek egy kedves halottat.
Kövér papok, pohos apátok
Circumdederunt-ot daloltak.
Titokzatos templomok öblén
Meleg gomolyba szállt a tömjén.
A temetőkben orgiáztak
S hol a halottra a sir-árok
Tátongva várt, kártyát vetettek
Dülledt szemü, részeg betyárok.
Menyegző jött; sirt a menyasszony
És kacagott a vőlegény.
Királypalást lengett a vállán
És csörgősipka volt fején.
Majd vége, vége lett a násznak.
Csak vén leányok vihorásztak.
Tovább, tovább! – És mentem ujra
A hóba, ködbe, éjbe fulva
És egy hatalmas dus terem
Tárult elébem hirtelen.
Torták puffadtak mézes habban,
Ezüst tálcán angolna, kappan,
Fekete bor és szőke pezsgő,
Bünös szüzek és sok tüzes nő.
Hogy merre jártam? Nem tudom már.
De ott volt sok tisztes személy,
Vig hercegek ópium-gőzben
Lihegtek tiltott kéjekér.
Ott volt a véres szemü Bacchus
S sok más méltóságos alak
Verejtékezve és zokogva
A roskadt asztalok alatt.
Mind kornyikált, ivott, dülöngött,
Elmélkedett magában halkan
S az asztalfőnél hosszu frakkban
Ott ült az ördög.
Egy kövér kanonok megáldott,
Azután csendesen továbbment.
Füsttől rekedt, szálkás torokkal
Nyögtem reá egy csendes áment.
Vöröslő korcsmaablak alján
Mentem tovább havat tiporva.
Sok korhely jött, bus arcu, halvány,
Már véget ért a vad tivornya
És vágtattam, tovább, tovább még,
És szenny tapadt a korcsmafalhoz
Meggyürve csüngött le az abrosz,
Csupa hamu volt és okádék.
És láttam újat, újra láttam,
Jártam sötét diákszobákban
És jajjal és nehéz sóhajjal volt teli
És körülvettek a halál nyögései.
Beteg feküdt ott; gyertya égett
A téli reggel szürkesége
Bucsút mondott a téli éjnek.
Orvosságszag terjedt köröttem.
A beteg arcán jég és kendő.
Holnapra őt is sirba dugják.
Jaj, jaj nekünk. Minden veszendő.
Csak mentem ujra, szálltam egyre,
Hajnalodó, kék táncterembe,
Tiport rózsák közt andagoltam
És hajtüket szedtem fel ottan.
Az ég lassan derült felettem,
Sirtam, temettem és feledtem.
És szédelegve,
Járkáltam egyre,
De merre jártam nem tudom.
A fülem csengett,
Egyszerre csend lett
A hamuszinü köruton.
Vacogtam már a félelemtől.
S csodák csodája! –
Valóra válva
Ott állt a kálvintéri rendőr
A csendben a farsangi csendben –
És én egy gázlámpát öleltem.