A patikának üvegajtajában
Búsul, búsul
Egy gyógyszerészsegéd.
És fuvolája egyre fujdogálja
Szegény, szegény
Együgyü énekét.
Ha elmehetnék innen messze tájra,
Igen, igen,
Igy szól a fuvola.
Csak menni, menni, mindörökre menni,
Tovább, tovább
S nem tudni, hogy hova.
A temetésemen sok nefelejts lesz,
Virág, virág.
Virágos sir fogad.
Fiatal szája igy rikatja folyton
Búsan, búsan,
Az ódon sipokat.
Ki tudja mért, s ki tudja, hogy mióta?
Zenél, zenél
S ki tudja, hova jut?
Az ablakon lenéz egy szőke asszony.
Lenéz, lenéz.
De oly sötét az út.
Olajlámpája vérvörösen ég már,
Lobog, lobog
És künn köd és homály.
Kopott ezüstbillentyükön az ujja
S az ősz, az ősz
Ő véle fuvolál…
(Szabadka)