A P. Ll. egyik legutóbbi számában olvassuk a következő hirdetést:
„Jó viszonyok közt élő 50 éves férfi, magyar és német levelező,
mérlegképes, unalomból a nap néhány órájára foglalkozást keres. Levelek
„Budapesti“ álnév alatt a kiadóba kéretnek.“
Boldog ember! Vajjon mit csinált a világháború kitörése előtt, hogy nem
únta magát, és mit fog csinálni, ha a békét megkötik? Egész Európa
lángban ég, ember az embert, népfaj a népfajt mészárolja, a
világtörténelem színpadán a legizgatóbb színdarab játszódik, amelyet
valaha írtak és a derék „Budapesti“ unja magát. Vajjon mit csinált
volna, ha olyan malőrje van, hogy véletlenül Attila vagy Napoleon alatt
születik? Mert mi volt Attila és mi volt Napoleon kora a maihoz? Hogy
mit? A „Budapesti“ úr nyilván elaludt volna unalmában a catalauni síkon
és patienceot rakott volna ki a Berezina utolsó hídján.
Még akadnak romlatlan kedélyek a világon!