Oroszország egyik kis városában pihenőt tartott a csapat. A
századparancsnok keményen rászólt a bakákra, hogy a legkisebb
rendzavarást vagy lopást a legsúlyosabban fogják megbüntetni. Nem is
volt baj: a bakák csak dohányt vásároltak, amit meg is fizettek,
készpénzzel.
A csapat elhagyta aztán a városkát és késő délután egy erdő szélén ütött
tábort. És ekkor az egyik gőzölgő tábori konyhakocsi mögött a bakák –
csirkéket kezdtek koppasztani.
– Ki lopta ezeket a csirkéket? – kiáltott a kapitány a bakákra.
Erre előlépett egy pesti szanitéc, – aki polgári életében portás egy
moziban. Elővette a pénztárcáját és alásan jelentette, hogy ő szerezte a
csirkéket, de nem lopta, hanem vette, mert neki van pénze bőven.
A kapitány gyanúsnak találta ezt a gazdagságot.
– Mutasd azt a pénzt! – kiáltott a szanitécre.
Az pedig elővette a pénzestárcáját, amely csak úgy dagadt a sok
bankótól.
De ezek a bankók ilyenek voltak: