Paraszt népfölkelők beszélgetnek az árokban.
– Tudod-e pajtás az orosz kapitány esetét, aki elesett, azután a
mennyországba akart jutni? Nem tudod? Majd elmondom. Fölment a sok
garádicson, egészen a mennyország kapujáig. Itt megszólította a poszton
álló angyal:
– Halt! Mit keresel itt?
– Be akarok menni.
– Ehhez írás kell Szent Pétertől. Ő itt a parancsnok.
– Hol van a Szent Péter?
– Most nincs idehaza.
– Más nem engedhet be?
– De igen. Az Uristen.
– Akkor vele beszélnék.
– Nem lehet, – mondja Szent Péter szigorúan.
– Oh, oh, atyuska, – rimánkodik tovább az orosz, – de kegyetlen vagy.
Csak egy pillanatra engedj be, hogy az Úristennel beszélhessek, ő
biztosan megengedi, hogy itt maradjak.
De erre már elfogy Szent Péter türelme, bevágja a kaput az orosz orra
előtt s csak úgy a kisablakon szól oda neki:
– No, éppen jókor akarsz az Úrral beszélni, szerencsétlen!?
– Miért? – rémüldözik a muszka.
– Hát, – mondja Szent Péter türelmetlenül, – mert az Úristen máma ki se
mozdult a szobájából. Egész nap föl-alá járkál az arany padlón, szólni
se lehet hozzá. Azt hiszi, hogy ő – a német császár.