Az esztergomi 26. gyalogezred legendás alakja lett a háborúban
infanteriszt Johann Dies. Ez a Dies János valaha négy évet töltött a
fegyházban. Ha kérdezik tőle, miért, azt feleli:
– Halálesetért.
Tudniillik bicskázott odahaza a Dies János, amiért négy esztendőt
kapott. Most ott küzd a legelső vonalon. A szó szoros értelmében az első
vonalon, mert sohasem bír a maga frontján maradni, odaszökik mindég a
harcvonalba, ahol a legjobb munkára van kilátás.
Krasznik előtt kezdte meg azt az eljárást, hogy sturmnál a szuronyt
lekapta a Mannlicherről s jobbjában az éles bajonettel támadt a
muszkára. Súgva szólt az ellenségre:
– Teszed le a puskádat?!
S ahogy a Dies János szeme villogott, bizony a muszka ugyancsak letette
a fegyvert. Dies lökte hátrafelé a muszkát és új zsákmány után nézett.
Aki ellenszegült, azt balkezével elkapta a jobb vállánál a bikaerejü fiú
s a bajonettel kiméletlenül elbánt vele. Töméntelen oroszt fogott így
el. Dies egyenként lökdöste hátra a foglyokat. Egyszer csak rászólt az
ezredorvos:
– Maradj itt a foglyoknál.
– Nem lehet, jelentem alássan. Nekem sok dolgom van.
– Hát ki őrizze itt ezeket a lefegyverezett muszkákat?
– Hát az ezredorvos úr! Nekem el kell menni, hozok másik muszkát.
… Már kétszer is kapott kitüntetést és az ezredese elnevezte… Dicső
Jánosnak.