Egy pesti úrról szól az ének, aki szeretett a kávéházba járni. Egész
éjszakákat töltött ott, szenvedélyes kibiceléssel és erről a nem valami
nemes, de viszont olcsó szenvedélyéről otthon, a békés családi körben is
sok szó esett.
Aztán kitört a háború. A pesti úr is fölkötötte kardját és ment az orosz
ellen. Hetek múltak, aztán egyszer csak tábori levelezőlapot hozott a
levélhordó.
A pesti úr fia, Janika az előszobában elveszi a rózsaszínű kártyát a
postástól. Sebtiben elolvassa, hogy a papája megsebesült, de csak
könnyen: a bal kisujját megvágta egy orosz katona.
Berohan a szobába és elkiáltja magát:
– Mama, a papa megint kibicelt! Rávágtak a kezire!