A kórházszoba három ágyában magyar sebesült fekszik. Mindegyik a maga
hőstetteiről beszél.
– Én legkevesebb harminc rácot küldtem a másvilágra, – mondja egy
sunyiképű baka, aki ágya szélén ülve a lábát lóbázza.
– Harminc! – fitymálja a másik, föl s alá sétálgatva. – Mi az? Maradt
abból még jócskán… Én egy muszka generálissal bántam el! Ugyancsak
siratja a gonosz nációja!
Egy harmadik beteg is van ebben a kis benyíló szobában. Mozdulatlanul
fekszik s a plafonra néz.
– Hát maga? – kérdik a hősök. – Csak nem az ijedtségtől lett beteg.
– Ne bántsák, kérem, – mondja az ápolónéne, – nyugalom kell neki,
tizenhat sebe van.