A megvehetetlen przemysli várat ostromolta az orosz sereg. Napok, sőt
hetek óta éjjel-nappal bömböltek az ágyúk, de a hős várvédőket ez
éppenséggel nem akadályozta meg abban, hogy… ujságot szerkesszenek és
hogy a jó tréfát élvezzék. A przemysli magyar nyelven megjelenő „Tábori
Ujság“ közölte ezt a kedves apróságot:
Tanúként hallgatják ki a rezervistát a hadbíróságnál. Mikor a nevét,
korát, vallását, családi állapotát firtatták, kérdi az elnök:
– Van-e gyermeke?
– Nem tudom, kérem.
– Hogy-hogy nem tudja?
– Mert úgy gondolom, hogy azóta már lehet.
… Ezt a talpraesett feleletet különben alighanem tulajdon fülével
hallhatta a szerkesztő, aki, amikor nem szerkeszt, hadbíró a przemysli
várban.