Mikor Csernovicban muszkavilág volt, az üzleteket, különösen az
ennivalós boltokat, egész éjszaka nyitva kellett tartani, hátha a
katonának éjszaka van valamire szüksége. Arra nagyon vigyáztak, hogy
mindenki kifizesse, amit vásárol (egy rubel három korona harminc
fillérbe számítva), de arra már nem figyeltek, hogy egy félóra múlva a
katona (persze a közbeeső kamatokkal együtt) vissza ne kérje a pénzét.
A korcsmába beállít egy orosz katona:
– Kérek egy korsó sört!
Hoznak neki. Sőt egy kerek valamit is hoznak hozzá, papendekliből valót,
amit odatesznek a söröskancsó alá.
A katona iszik egy kortyot. Jó. Aztán nézegetni kezdi azt a kerek
valamit. Mi lehet ez? Forgatja. Beleharap. Rágja. Elfintorítja az arcát.
Újra beleharap. Úgy látszik, nem nagyon izlik. De legyűri. Újra harap.
Legyűri egy korty sörrel. Megint harap, rágja, lenyomja. Elfogyott.
Kiissza rá a maradék sört.
Aztán zörget a kancsón:
– Hej, korcsmáros! Még egy korsó sört! De pogácsát nem kérek többet…