Az orosz foglyok nagy része a munkáskarok nélkül maradt magyar földek
napszámosai. Vasárnap nincs munka, a tanya udvarára gyűlnek, méla szláv
nótákat énekelnek, dudálnak és táncolnak is. Odacsődül a tanyák népe és
nézi az oroszokat. Egy szakállas orosz – a többitől külön –
nekitámaszkodik az istálló falának, neki nincs kedve semmihez.
Az apró gyerekek odagyűlnek köréje s a szomorú orosz egyszer csak
fölveti a fejét. Meglát egy kis szőkehajú parasztlányt és hosszan nézi.
Odamegy hozzá, fölkapja, a magasba lendíti és megcsókolja a homlokát.
Mikor óvatosan visszateszi a földre, akkor is simogatja a kislány
szöszke haját.
Aztán elővesz egy kopeket és a kezébe nyomja.
… Valahol a Visztula partján van egy éppen ilyen kislány.