Galiciában történt. Magyar és orosz ágyúk vívták rettenetes
párviadalukat és közben előretolt gyalogságunk is megközelítette az
ellenséget. Annyira megközelítette, hogy néhány magyar bakából álló
járőr el is fogott vagy tíz orosz gyalogost.
Amikor a foglyokkal hazaértek, a kapitány jutalmul minden egyes magyar
bakának öt-öt koronákat adott.
A foglyok lecsüggesztett fejjel álltak ott. De egyikük, amikor látta,
hogy „testi épségét“ nem veszélyeztetik a mi katonáink, kilépett a
sorból. Kusza szakállas, göndörhajú lengyelzsidó volt az ipse és kissé
keleties csengésű, éneklő németséggel így szólt a kapitányhoz:
– Ha parancsolja, kapitány úr, hozok én még maguknak foglyot!
A kapitány először is leszidta. Aztán megmagyarázta neki, hogy a
hadifogolynak az a kötelessége, hogy viselje magát csöndesen. Az ő
szolgálatukra nincsen szükség, de meg aztán nem is bíznak bennük.
De a keleties németséggel beszélő orosz katona még egyre csak
fogadkozott. Hogy ő bizony elhozna még annyi foglyot, amennyi csak
tetszik és megesküdött a nagy Jehovára, hogy ő nem akar megszökni, ő
igazán foglyokat akar hozni, csak engedjék vissza. Mert ő visszajön,
örül, hogy elfogták. És hálából akarja megajándékozni a vitéz kapitány
urat ujabb foglyokkal.
Addig beszélt, – és olyan becsületesség sugárzott a szeméből – hogy a
kapitány végre is ráállt. Visszaengedte. De utána küldött négy magyar
bakát, töltött fegyverrel, hogy nagyon messzire azért mégse mehessen.
Félóra se telt el és máris jött vissza a „fogoly“. És hozott magával –
tényleg – újabb foglyokat. Nem is kettőt, hármat, hanem egyszerre
húsznál is többet.
A kapitányt meghatotta ez a becsületesség. Megdícsérte. És meg is akarta
jutalmazni.
Elővett egy százkoronást. A bakáinak is öt koronákat adott egy-egy
fogolyért, hát ennek a „szállító“-nak is kijár száz korona. Ő legalább
így gondolta.
De amikor át akarta adni neki a százasbankót, az csak intett, hogy nem
kell:
– Csak tegye el ezt a bankót, kapitány úr. Mondtam én, hogy hálából
teszem csak… És aztán – tette hozzá, fölényes mosollyal a most érkezett
foglyokra mutatva – megkaptam én már ezektől a – proviziót!