Kezünkbe puska, csöndesen megyünk,
Botorkálunk a bús éjen keresztül,
Susogás hallik, egy fa ága rezdül,
Ki tudja, meddig ér a seregünk?
Az ellenség sorából, messze fönt,
Fénycsóva lobban. És tejszínű pára
Borúl a fűre, az erdő falára
És a fehér fény csöndesen elönt.
Mi meg egyedül, a nedves bokorban
Tapogatózunk, néha puska roppan,
És a lövések zaja sorba zeng.
Hadoszlopok tünnek föl ködbe, gyarlón,
Egy pillanat, itt zúgnak már a tarlón…
Jön a parancs s fekszünk a porba lent.