Nap-nap után jönnek a sebesültek. A kórházakban az első dolog, hogy a
hősöket, akik a harctéren nem nagyon értek rá a tisztálkodásra,
megfürdetik, vértől és sártól megtisztítják és hozzájuttatják
valamennyiüket a békés kulturélet áldásaihoz.
Barnára sült arcú, szép szál fiú érkezett az esti
sebesült-transzporttal. Persze mindjárt megérkezése után jól
megmosdatták, tiszta ágyba fektették s ellátták minden jóval. Aztán sor
került az orvosi vizitre. A doktorok nézik, forgatják ide-oda, keresik
rajta a sebet, de csak nem találják sehol.
– Mi az, barátom, – kérdi végre meglepetve az egyik orvos – hát magának
hol van a sebe?
– Seb, – ámuldozik a legény – micsoda sebet tudakol a nagyságos úr?
– Hát amit a háborúban kapott.
– Én? Nem sebesültem én meg, csak a hadnagy úr, akinek én a – puccerje
vagyok.