Mint annyi más kollégája, egy orvosprofesszor is java idejét most a
harctéri sebesültek ágya mellett tölti. Elbámult rajta, hogy egyetlen
sebesült sem akad, aki ne vágynék vissza a harctérre, de föltünt neki
egy magyar huszárlegény, akit valósággal úgy kellett ágyhoz kötözni
súlyos sebével és folyton esengett:
– Eresszenek vissza, kérem, a verekedésbe! A jó Isten is megáldja az
urakat, csak eresszenek vissza!
Az orvostanár csodálkozva kérdezte tőle:
– Dehát miért olyan sürgős magának? Nem tudja kivárni, amíg meggyógyul?
A legény elkeseredve válaszolta:
– Kérem alássan, én nemrég jöttem ki a tömlöcből, két évre itéltek
korcsmai verekedésért. Végre aztán lemehettem Szerbiába, ahol szabad
verekedni és onnan is visszahoztak egy kis nyavalyás sebbel… Nincs nekem
szerencsém!