Budapesten történt. A mozgósítás első napjaiban egy külvárosi „fényirda“
előtt. Egy tartalékos huszár, mielőtt elindult volna Budapestről a harci
tájak felé, elhatározta, hogy lefotografáltatja magát. Legyen az
asszonynak valami emléke, hiszen háborúban igazán nem tudni, mi
történik.
Együtt mentek az asszonnyal a fényképészhez, s a feleség kinn várakozott
a kapu előtt, amíg az uráról fenn, az ötödik emeleti műteremben elkészül
a gyorsfénykép. A fölvétel hamarosan meg volt s a fotografus – a jól
ismert katona-sablón szerint – a tartalékos fejét ráragasztotta egy
paripán ülő huszáralakra.
Boldogan jött le a huszár a képpel s megmutatja a feleségének:
– Ehol van ni!
Az asszony hosszasan elnézi a képet, azután megszólal:
– Ejnye, de hasonlít! Csak azt mondd meg János, hogy mentél föl a lóval
arra a sok emeletre?