Barnaképű, villogó szemű, zömök kis katona várja a villamost. Egy
barátságos úr odalép hozzá és mert most kedves testvér mindenki, akin
angyalbőr feszül, megkínálja szivarral. A hadfi szívesen fogadja a
barátságot és hálája jeléül a köszöneten felül még egy bizalmas
kérdéssel is megtiszteli a szíves urat:
– Tessék mán megmondani: igaz lenne, hogy a németek elfogták a muszka
cárt?
Az idegen elmosolyodik:
– Dehogy igaz! Dehogy igaz! Ott még nem tartunk!
A kis katona nagyot lélekzik és boldog megkönnyebbüléssel mondja:
– No, akkor jól van!
Az úr megrőkönyödve néz rá. A szeme elkomorodik. Bosszúsan és értetlenűl
szól a katonára:
– Hát maga ennek örül?
A hadfi csöndesen felel:
– Örülök ám. Mert nem szeretném, ha más csípné el elülem!