Az ólomkatonák! Egy időben csak az ólomkatonák voltak kedvesek a
gyermekeknek, a piros nadrágosak, a kék kabátosak, a huszárok, a
gyalogosok, a tüzérek, akik egy kis plé-ágyútalpra kötözött ágyút
vontattak.
Akik ma felnőttek, azoknak a gyermekkorát az ólomkatonák népesítették be
színes, izgató, furcsa álmokkal. Aztán pár évre csökkent az ólomkatona
népszerűsége. Építő-kövekkel, labdákkal, villamosvasutakkal, apró
aeroplánokkal játszottak az újabb kor gyermekei. Ma – úgy látszik, –
megint hatalmas vonzóerőre tesz szert az ólomkatona. A gyermekek azzal
szeretnek foglalkozni, amivel a „nagyok“. A német játékkereskedők, akik
mindig lélektani alapon dolgoztak, most egymás után gyártják a kis
ólomkatonákat, s egész századok és ezredek vannak már belőlük.
Eddig a mi gyermekeink „török-magyar“ háborút játszottak. Annyi idő
multán is ez a háború élt igazán a köztudatban. De most elévült. A török
hű szövetségesünk és az ólomkatonák ruháját át kell festeni: szerbre,
oroszra vagy franciára.