ezernégyszáz forint évi fizetést s nem tudom mennyi ötödéves pótlékot,
de te, aki úgy iszod a pezsgőt, mint a homok a vizet, bizony nem élnél
meg a tudományodból. S mondhatom neked, ez a hölgy, aki jobban elüt a mi
asszonyainktól, mint a brabanti csirke a derék, tisztes, egyszerü magyar
csirkétől: itt, a környéken s talán egész Szilas-Bodrog vármegyében
népszerütlenné tette a tudományt ujabb ezer esztendőre. Ha látnád!
Elmegy a paraszt-lakodalomba s táncolni akar a vőlegénynyel; az
nekigyürkőzik, végigviszi az udvaron, mint egy vedret s ő el van
ragadtatva! Szeretne szüretelni, szeretne tollat fosztani s eped egy
disznótor után; végre, elcipeljük a tanyai szolgáló gyerekének a
keresztelőjére, halálra gyötri a papot, hogy ki festette Kalazanti Szent
Józsefet s hazajövet el van ragadtatva. Meg akarja várni a husvéti
öntözést, időközben cigánykereket vettet a fekete és fehér ifjusággal,
forintokat osztogat szét köztük s el van ragadtatva! Aztán visszavonul
szűzi szentélyébe s ilyeneket ír be az albumába: „A szerelem a szív
zenéje“… „A szerelem patak, amelyben az ég tükröződik“… „A szerelem
virágtartó“… „A szerelem lámpás, hajnali csillag, remontoire-óra“… s az
ördög tudja még mi. Barátom, én nem vagyok próféta s a Jeremiásokkal nem
akarok versenyezni, de mondhatom neked, hogy az öreg Rockfeller nem tud
annyi csokoládét csinálni, amennyivel ezt a leányt elveszik feleségül.
– Féltékeny vagy rá, mert Terka szíves hozzá. Derék, okos, kedves leány
ez; nem közönséges eszü…
– Éppen az a baja, a szerencsétlennek. Van rettenetesebb alak, mint az a
leány, akinek az esze nem közönséges?! A lánynak csak annyi esze legyen,
hogy értse a módját, miképpen lehet főkötő alá kerülnie. Ha több esze
van, az baj. Olyan, mintha az orra nagyobb a rendesnél. Mennyit fog ez
beszélni, barátom, ha egyszer a nyakába varrják valami boldogtalan
csokoládé-amateurnek! Pedig már a biblia is azt mondja, hogy a hét
egyiptomi csapás közt a beszédes asszony volt a legrettenetesebb.
– Látod, ez a pandektákban van.
– Nekem beszélhetsz! Az én házamban annyi most a tudomány, hogy sok is;
azt hiszem, már rajtam is kiüt ez a betegség, hiába csúfolódol!…
Különben soha se tedd magad, udvariasságból Terka barátnője iránt!…
Párisban vannak emberek, akik még nálad is párisiabbak. A fejem teszem
rá, úgy se sokat ér, hogy titokban azt gondolod, amit én.
– Tudom is én, mit gondolsz.
– Hát majd megmondom. Az asszonyban, barátom, a fődolog az, hogy tudja a
módját annak, amit tennie kell. Ha másra is van esze, az nagy
szerencsétlenség. Tőlem beszélhetsz vele, öreg, a pizai toronyról, a
szép Meluzináról, vagy akár Nostradamus jóslatairól, én csak azt mondom
neked, hogy nem szeretem azt a dámát, aki okosabb akar lenni, mint Deák
Ferenc.
Ha Joannovics Terka tudta volna, mily pontos értesülései voltak
nyiltszivü férje meghittjeinek afelől, hogy ő mennyire tudja a módját
mindannak, amit tennie kellett: Joannovics Terka egyszerüen meghalt
volna szégyenletében.
De Joannovics Terka ezt nem tudta meg soha. S az is bizonyos, hogy e
pontos értesülések azt az általános respektust, melynek Joannovics Terka
örvendett, nem kisebbítették, sőt ellenkezőleg.
Hetven évvel azután, hogy a türelmes olvasó e regényt letette a kezéből,
Joannovics Terka, mint a legboldogabb hitves fog átköltözni egy finomabb
világba, sejtelme nélkül annak, hogy férjének cinizmusa mily határtalan
volt.
Amiből ismét csak az következik, hogy lelki bajaink nem is volnának se
olyan nagyok, se olyan számosak, ha folytonosan nem gondoskodnék róla,
hogy legyen mivel szórakoznunk, két házi ellenségünk: a tudatosság és a
képzelet.
– Azt magam se értem, – szólt Vidovics, – hogy mit akar ezzel a
kirándulással? Mit csináljunk áprilisban Szilas-Almáson? Hisz nincs ott
most egy patkány se.
– Hát tudom én? Kérdezd meg tőle. Valami okos ember elhitette vele, hogy
a wörthi tó Almáshoz képest semmi. Csónakázni akar; már régóta nem
csónakázott. Kinézte a naptárból, hogy mikor van holdtölte; holdas éj,
víz, csónak, evezősök és friss baritonhangok kellenek neki.
– És Terka? Nem magyarázta meg neki, hogy ezért ugyan nem érdemes
Almásra menni?
– Egy ideig rajta volt, hogy megértesse vele, micsoda képtelen gondolat
ilyenkor oda baedekerezni, de minél többet beszélt, ez az Őrült Janka
annál nagyobb kedvet kapott a vállalkozáshoz. Azt képzeli, hogy valami
elhagyatott tündérkertről van szó. Utóljára Terkának is eszébe jutott,
hogy: igaz, ő sem volt még Almáson áprilisban soha; ej, be furcsa világ
lehet ott ilyenkor! Ilyenek az asszonyok, barátom. Igaz,
figyelmeztetlek, ne nagyon bízzál a feleségemben. Azt gyanítom, igen
szeretne összeboronálni ezzel a sajátságos hajadonnal.
– Álmodozol.
– Te, vigyázz magadra! Ne mondj neki könnyelmüen udvariasságokat. Az én
menyecském, amilyen kicsi, olyan ármányos s alig várja, hogy rajta érjen
benneteket valami holdfényes ábrándozáson. S akkor aztán jaj neked, mert
negyven milliót nem kompromittálhatsz büntetlenül. Hallod-e ember,
helyén legyen az eszed! Még csak éppen az kellene nekem, hogy a
barátnőnk mindig itt legyen a szomszédban!
– Ártatlanokat gyanusítasz. Különben ne félj semmit; Szilas-Almás nem az
a hely, ahol a regényeket szövik. Emberemlékezet óta nem volt eset rá,
hogy ebből a fürdőből egy lányt férjhez vittek volna. De most itt
hagylak; megyek köszönni a feleségednek.
– Előbb igyál egy pohár konyakot. Ez az egyetlen igazi öröm, amiben most
szegény, elzüllött házamban részed lehet. Te, pajtás, köszönöm, hogy
megmentettél ettől a kirándulástól. Nem felejtem el soha ezt a baráti
cselekedetet; ha függetlenségi programmal akarnád magad megválasztatni,
még akkor sem felejteném el… S aztán, vidd el őket minél hamarább!
Áldásom rátok!
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
17 föllázadva a kapítányuk föllázadva a kapitányuk
23 mi?…. Jőjjön mi?… Jőjjön
38 végre megíndult végre megindult
38 de amít látott de amit látott
92 különbsé Olyan különbséget. Olyan
106 így szólt Vidovicshoz; így szólt Vidovicshoz:
112 hiába!…. Egy hiába!… Egy
124 holmi erkélyelenetekre holmi erkélyjelenetekre
151 el…. S aztán el… S aztán]