várni nappal a napra, éjjel a csillagra az égen; hasztalan epedni
esőért, harmatért; hasztalan lihegni az üdítő szellő után, egy csattogó
villámló zivatar után: mind fogva tartja azokat a köd, a lomha, nehéz
köd.
Az egész emberiség sirva kiáltott a többé nem látható égre föl annak
urához.
– Hallgass meg még egyszer! láss meg újra minket! Férgeidet! Ne takard
el bűneinket ezzel a szörnyű szemfedéllel! Jöjj ránk haragoddal; hozd
villámaidat, mennydörgő szavaddal mondj itéletet ránk, önts ránk
özönvízet az égből, rázd meg alattunk a földet, hasogasd meg az egeket,
küldj csillaghullást, világromlást reánk, csak e rettenetes ködöt vidd
el rólunk.
Most azután felülkerült a papság hatalma. Megtölt az egyház bűnbánó
néppel s a mit a pap prédikált, azt most már maga is komolyan hitte.
– Ime oly kevélyek voltunk! Azt hittük, minden hatalmat kivettünk már az
Isten kezéből s ime az úr küldött reánk, mikor legbüszkébben ujjongtunk,
egy semmit, egy ködöt: s ebben a semmiben semmivé lesz minden emberi
hatalmunk. Egy élő temetővé lett az egész föld. Sirjatok, élő halottjai
egy halott-planétának!
S az emberek sirtak.
És akkor, a midőn a «hit» maga elveszté a «hitét», a tudomány nem veszté
el a magáét. S ekkor mutatta ki az embernagyság magát Istentől kölcsön
nyert teljes hatalmában.
A kiket a lélekerő és alapos ismeret a világ vezéreivé tett, két
feladatot láttak maguk előtt; az egyik volt: az összes emberiséget
megmenteni az éhhaláltól, a másik: visszaadni neki a bizalmat, a jövendő
iránti reményt, a lélek erejét, a munkakedvet.
Az államok szövetsége előre kidolgozott terv szerint járt el először is
a tápszerek kiosztásánál.
Ezernégyszáz millió szájnak naponkinti táplálékáról gondoskodni!
olyankor, midőn egy évig az Izisemlők mindegyike kiapadt!
Igaz, hogy az összes emberiséget magába foglaló ezen számból sokat
lerónak a szigetlakók, a tengerpartok népei, kiket eltart a tenger
halaival, csigáival; a nomád népeknek, kik Ázsia éjszaki vidékét lakják,
nem kell segítség; azokat legelő nyájaik táplálták minden időben. A
nyershus evőket, az omophagokat, eddig is az erdők vadai látták el
tápszerrel, a délamerikai pampasok buccanierjei nem csak maguknak, de
egész Amerikának képesek friss és besózott húst szolgáltatni; de még ha
minden, a jég hátán is megélni tudó néprajt leszámítunk is, fennmarad a
civilisált világot alkotó legalább nyolczszáz millió ember, s abból a
fehérbőrű faj maga négyszáz millió, s azután kétszáz millió olyan faj,
melyet hússal nem lehet eltartani, mert inkább meghal, semhogy
húsevéssel vallási tilalmát megszegje; a növényevő hindú faj.
És az államok szövetsége mindannyiról gondoskodott.
Az első milleniumban is volt ilyen nagy megpróbáltatása az emberiségnek:
a miről a krónikák azt jegyezték föl, hogy az emberek a földből
csináltak kenyérgolyókat, s azt ették; Németországban lisztnek
használták a Kieselgurt és tápszerül használták a kék márga özönvíz
előtti csigarészekkel jóllakott rétegeit; míg másutt borzasztóbb
tápszerekhez folyamodtak s az istenfélő Európa közepett mészárszékek
voltak felállítva, emberhúsnak!
Nem! a második millenium nagy gyászesztendejében nem ette meg az ember
sem az alatta levő földet, sem a mellette levő Istenképét. Az államok
szövetsége gondoskodott róla, hogy a bőség éveiben összegyüjtött
raktárait megnyitva, biztosítsa az egész emberiséget arról, hogy van még
elég tápszer a földön az éhhaláltól megóvni az összes emberi nemet egy
egész évig.
– De mi lesz egy év után! üvöltött a hamvazott fejű fanatismus, mely nem
akarta a kétségbeesés szövevényeiből kibocsátani a megfogott kis
lelkeket. «E ködnek vége nem lesz soha!»
– Vége lesz! mondának a tudomány apostolai. Azt is megmondák, hogy lesz
vége és mikor?
Az bizonyos már, hogy ez a nagy köd nem más, mint egy vándor bolygó,
mely a világ-elem legkezdetlegesebb atomjaiból áll; a föld azzal került
össze s azt viszi magával. Ez a balsors többször is eljöhet rá. De
mindannyiszor van rá nézve szabadulás e veszélyből; még pedig két
bizonyos napon. Vagy augusztus 12-ike és 13-ika között, vagy november
12-ikén. E napokban találkozik össze a föld azon meteor rajjal, melyet
futó csillagok alakjában látunk e napok éjein megjelenni az égen. Az
ismét egy másik világelem, melynek szétvált darabjai már mázsányi
tömegeket képeznek. Ez a másik világtestraj el fogja seperni a földről a
meteorködöt, mint a felhőt a vihar. A Lőrinczéji csillaghullás ez évben
csekély volt, az nem birt vele; hanem a november 12-iki csillaghullás
nagyszerű lesz; mert ez azon meteorrajnak a találkozása a földdel,
melynek minden 11-ik évben a legsűrűbb központján megy keresztül a föld,
a mióta csak csillagászok észlelik az ég tüneményeit.
Ilyen 11-dik évforduló esik a 2000-dik évre. November tizenharmadikán
reggel vége lesz a ködnek, tisztán fog sütni a nap; azután bekövetkeznek
az őszi esők és áldott időjárás lesz. Azért minden szántóvető lásson az
őszi mezei munkához, szántsa, törje a rögöt, a hol lehet, az aszálytól;
és legyen készen, hogy novemberben kipótolja az elkésett munkát!
És úgy történt, a hogy megjósolták.
A november 12-diki meteorraj, melynek jöttét epedő kiváncsisággal várta
e földön minden értelmes ember, e nap éjszakáján valódi csillagesővel
borítá el az eget, s mikor éjfél után a ragyogó mennyei tűzjáték
szünetet tartott: ime ott ragyogott a föld felett a szép csillagos ég.
Oh te imádatra méltó csillagos ég! Te Istennel tele mennyboltozat!
Milyen jó nekünk azt tudnunk, hogy élve is hozzád tartozunk már; hogy a
mi földön élünk, az is a te csillagod! Oh milyen nagy kárhozat volna az,
ha ez a csillag maga el volna temetve benned s nem járhatnánk a te
fenséges titkaid országában többé!
– Hosanna!
A physica nem engedi, hogy oly gyönge hang, minő az emberiség összes
kiáltása volna, a ritka világætheren át elterjedjen a közel csillagokig;
de «ezt az egy» hosanna kiáltást mégis meg kell engednie, hogy
elhatoljon szét a tejut napkoszorujáig, a ködcsillagokig, a középponti
napig. Az ember újra visszakapta az eget!
És másnap reggel visszakapta a napot.
Hogy üdvözölte a tisztán felragyogó sugárt ember, mezők és erdők állata,
vad, madár! Ember sirt, örült, madár énekelt, repkedett, a barmok
tánczoltak, a vizek szörnyei kijöttek a partra ugrándozni, s a viz
szinén szökdeltek a halak, a kigyó fölébredt téli álmából s rétessé
kunkorodva feküdt el a fűben, a légben zümmögött a felébredt bogárraj.
Egy földfordulásig örülhetett minden élő az élőnapnak.
Elismerék, hogy ő is egy része az istenségnek!
Azután beborult mindenütt az ég, sietős dolga volt: megöntözni a földet.
Az egy évig várt eső megérkezett.
S e tartós áldó esőszak alatt még egy nagy ujdonsága volt az égnek a
föld számára.
A hogy Tatrangi Dávid előre megjövendölé: a hosszú ködszak alatt nagy
esemény ment végbe az égen. A földnek új testvére lett. A napnak fia
született. A napba hullott üstökös, Leydenfrost elmélete szerint
sphæroidál alakban löketett vissza az izzó naptábla által, mely meleg
kisugárzásával visszataszít magától minden érintkezést. Az új planéta a
földhöz öt millió mértföldnyi közelben kezdé meg körfutását a
naprendszer bolygói között a földpályán belül.
Az új planéta valódi átmérője pedig 0.780 része a föld átmérőjének,
tehát 1350 mértföld: másfélszerte nagyobb a Marsnál; fénye erősen
intensiv vörös; alakja benyomott teke; sűrűsége 0.645 a földéhez képest;
a nap körüli pályáját, az eddigi gyorsaságából kiszámítva, mintegy 250
nap alatt futja meg; s öntengelye körül 24 óra 17 percz alatt fordul
meg; polusainak belapulása 1/24-ét képezi az egyenlítői fél átmérőnek.
Az új planétának e földön ezt a nevet adták: «Pax.»
És ezzel végződött a második millenium.
(Vége.)
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Azóta lettek feltalálva a Röntgen-féle X-sugarak.
J. M.]
[Footnote 2: Az 1896-iki moszkvai koronázási ünnepélyek nagy
katasztrófája!
J. M.]
TARTALOM.
II. Rész: AZ ÖRÖK BÉKE.
«Otthon» város 3
Az Otthon állama 12
A világ átalakulása 22
A világnyelv és betüi 27
Uj bajok 33
A «nagy liga» 58
A világromlás 76
Egy drága szó 83
A lég vándora 97
Cham sötét ivadéka 110
Kin-Tseu 123
A babyloni hölgy 155
A szép lótusz virágok 188
A vihar előjelei 207
Harcz – vízzel 212
Hadjárat vízzel 222
A repülő halott 239
Harcz a légben 244
Egy seprüvonás 262
Az örök béke feltételei 270
A két rokon fenevad 272
Te Deum laudamus 278
A második millenium vége 278
Az emberevők 290
A hinmelayai csillagda 302
Harcz az égi testek között 315
Harcz a földi csillagok között 330
A hold 338
Az uj bolygó 345
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
50 |vegy egy állkapocs |vagy egy állkapocs
57 |mí az álom |mi az álom
66 |új váltóít |új váltóit
80 |egy száztólít |egy száztólit
90 |Es mind |És mind
116 |tatományról lehet |tartományról lehet
119 |deszkára tíntahal |deszkára tintahal
132 |hegygerinczen túlemelkedík |hegygerinczen túlemelkedik
140 |elfedte az Arlá-tó |elfedte az Arál-tó
162 |állat ís |állat is
175 |többségét bíztosítsák |többségét biztosítsák
177 |látnöknő lett |látnoknő lett
189 |utczákövezet nem |utczakövezet nem
232 |Azt esthomályban |Az esthomályban
234 |csek a jegenyék |csak a jegenyék
255 |czélja volt, hegy |czélja volt, hogy
265 |legalső húsz |legalsó húsz
269 |felfefelé tolatva |felfelé tolatva
274 |özön elarásztá |özön elárasztá
276 |sudarain vegig |sudarain végig
277 |mindenütt kídomborodó |mindenütt kidomborodó
279 |tanítvány a nehéz fejébe |tanítványa nehéz fejébe
288 |egy esztenbőben |egy esztendőben
295 |minden idöben |minden időben
299 |Es akkor |És akkor
301 |Kolán îstenük |Kolán istenük
313 |Henem az államok |Hanem az államok
315 |tökélelesen egymásba |tökéletesen egymásba
334 |progressióbán áll |progressióban áll
335 |azon kereszül |azon keresztül
336 |millói a madaraknak |milliói a madaraknak
354 |rítka világætheren |ritka világætheren]
End of Project Gutenberg's A jövo század regénye (2. rész), by Mór Jókai