„Szürke tollu kakuk madár,
Szépen dalolsz, ha itt a nyár!
Eltartalak piros borral,
Szép buzából, lágy czipóval;
Leszesz lelkem drágasága:
Csak jöjj s dalolj palotámba’.“
‚Méreg legyen hordód leve,
Czipódat a penész egye;
Inkább szállok ágról-ágra:
Ez lelkemnek szabadsága!‘